I'm ill... :(

Beteg lettem. Majd hétvégén kifejtem bővebben. (ugyanis pénteken egy ultrahosszú bejegyzéssel készülök!!) Tudom, tudom, betegen mért írok blogot. Mert már jobban vagyok. Csak anyum nem enged suliba, csak csütörtökön, mert a doki addig írt ki. :/
Amúgy:
A Megállót(remélem tudja mindenki, melyik műsorról van szó, de ha nem, akkor a VIVÁn megy, és elmennek ilyen helyekre, és beszélgetnek emberekkel, ééééééésööö dalokat kérnek) ott forgatják, ahol voltam nyílt napon. Bajzában, na.
Ééééééééééééés benne volt a tévében az a srác, aki mindig segített nekünk nyílt napon, órán, kísérletezéskor. :D
Amúgy, azért is jöttem, mert elbémtől akartam leckét kérni, de nincs fent. GYERE FEL!
+ azért is, mert Jedwardot akarok feltenni. Hahahaha. :D Íme:

Jedward II. 

~

• Nagyon jó lett a dal! Máris felveszem az anyagok közé! A következő koreográfia erre lesz kidolgozva! - megtörhetetlen lelkesedéssel másolta be azok közé a dalok közé, amit a Táncolj, amíg élsz! versenyre kellettek. Ez a verseny nem olyan, mint egy tehetségkutató. A táncosok az eddigi eredményeik alapját nézve tevődtek össze, így automatikusan bekerültek a listára. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy bejutottak. Hogy az ez évi sorozatba kik nyertek felvételt, az csak szeptemberben derül ki. Patrik szerint nem hogy bekerülök, meg is nyerem. Szép is volna, de nem akarok hiú ábrándokat kergetni. Már három hete erre gyakoroltunk, öt kilót fogytam azóta. Pedig vékony voltam előtte is. Az étkezésemet ő szabta meg, a csokinak még csak a közelébe se mehettem. És tudjátok, mi a legbizarrabb? Hogy hétvégente éjszaka megyünk futni, mert szerinte így jobban kapcsol az agyunk. Hiába magyarázom neki, hogy alvásra van szükségem éjjel, és nem futásra, ő nem tágít. Még sötétedés előtt elhagytam a termet, de csak egy feltétellel: még egyszer eltáncolom az utoljára betanított koreográfiát. Persze Patrik mindig arra hivatkozott, hogy valahogy el kell jutni a döntőbe, vagyis abba a fordulóba, ahol élőben lépnek fel az utoljára bent maradt táncosok. Ez az egyetlen este, amit felvesz a tévé is. Többször is elképzeltem magam, ahogy a hatalmas színpadon táncolok, de mint mondtam, nem hitegettem magam. Inkább csak élveztem, amit csináltam, és igyekeztem kevesebbet gondolni erre. Amikor hazaértem, anya és apa nagyban csomagoltak. Furcsállottam.
• Hát ti mit csináltok? Csak nem költözünk? - apa szája egy kis időre mosolyra húzódott, anya pedig összeráncolt homlokkal koncentrált a bőrönd sikeres becipzározására.
• Nem. Nekünk kell elutaznunk. Nagyon fontos konferenciánk lesz Németországban.
• És meddig tart?
• Kábé két hétig. Nyár van, kicsim, elleszel, mint a befőtt. Főleg ha a tánctanárodat is áthívod egy-két pizsipartira, úgyis vevő rá. - közben úgy ugrált, mint a nyulak. Alig tudtam levenni a cipőm a nevetéstől.
• Ez az! Végre sikerült! - anya diadalittasan végigmérte a rakoncátlan csomagot, és rám nézett. - Nem haragszol, ugye?
• Dehogy. Lehet, hogy még örülök is – kacsintottam – Apropó, Daniella nektek is telefonált?
• Igen – vágta rá apa, de anya folytatta – Ma éjjel jön. Sőt, nem is egyedül. Hmm, mégsem kell áthívnod Patrikot. Mert ez a neve! - fordult apa felé, és jól megnyomta az utolsó mondat szavait. Apa csak vállat vont, és abbahagyta az ugrálást. Kivettem a hűtőből egy buborékmentes ásványvizet, és felmasíroztam a szobámba. Bekapcsoltam a laptopomat, amit még tavaly karácsonyra kaptam a nagyitól. Tudom, elég furán hangzik, de tényleg így van. Még szerencse, hogy nem ő választotta, hanem apa, a nagyi csak fizette. A legnagyobb közösségi oldalakat nem igazán használtam. Na jó, ekkorát nem hazudhatok. Tehát felléptem az arckönyvre(hahaha, márkanevet nem említhetek), és átfutottam az értesítések, majd a levelek hadát. Csak Patrik és Luca írt.
  Patrik: Rájöttem, kivel, pontosabban kikkel fog meglepni Daniella. A One Direction! Nincs ennél egyértelműbb. Szívem, holnap előbb kezdünk. Gyere kilencre.( Csak azért, mert szörnyen kíváncsi vagyok, és gondolom hívni nem akarsz majd...) Szeri!
  Luca: Szia Zsófi! Esetleg nem tudod, hogy hova tette Rudolf a labdáját? Azóta nincs meg, mióta elmentél.

Patrik üzenetén meg sem lepődtem, míg Lucáén annál inkább. Ezt írtam:

Patriknak: Kötve hiszem, hogy a One Direction tagjai eljönnének... Eltaláltad, nem hívlak fel. Puszi.

Lucának: Fogalmam sincs.

Annyira fáradt voltam, hogy a gondolataim heves futkározása közepette sikerült álomba ringatnom magam, mégpedig azzal a képpel, hogy a One Direction tagjai besétálnak az ajtón, és pénzt követelve megfenyegetnek...

Kicsit rövid részletet illesztettem be, de  nem akarom egyszerre felpakolni. :)

UI: Berakták a novellámat a faluújságba! :DDDD