Úh.

Vallomás kihívás - 27. nap

Legnagyobb ambíció.

Ez már csak volt...

Az, hogy bekerüljek abba a gimnáziumba, ahova nagyon szerettem volna menni. :( 

(Ha lejjebb görgetsz, akkor megtudod, miért foszlott szerte minden reményem. :S)

____________________________________________________________________

Jaj!

Túl vagyunk a fordított napon is. 

Annyira nem sikerült rosszul, végül is. 

De a végén megint volt egy kis "balhé". 

Összevesztem BM'-el, aki hetedikes. Ha tudnátok, miket vágtunk egymás fejéhez. (xd) 

Aztán elejtettem a zsíros kenyeret, kiöntöttem a teát(KÉTSZER).

Hazafelé menet majdnem bőgtem, mert előttem ment a volt keringős párom, és még mindig nem vagyok túl rajta. :O :(

Hazajöttem, rögtön egy veszekedésbe csöppentem. 

Nagymamám kitalált dolgokat, és persze én lettem lecseszve...

Bejöttem a szobámba, hogy ennél nem lehet rosszabb.

Tévedtem!

Anyukám besétált, leült az ágyra. Közölte, hogy bement a gimi igazgatójához. Nincs esélyem. Persze, nem így mondta, meg semmi, de a lényeg ugyanez. Nem férek be. 

Számítottam erre, mégis kiborultam. 

Fájt. 

Mert annyira akartam! 

És a tudat, hogy elbuktam, elszúrtam, egyszerűen kikészít. 

Annyira rossz...

Aztán ahogy itt sírtam, egyszer csak benyitott valaki. P'. 

Dobtam egy hátast. xd 

Itt maradt egy ideig, aztán hazament. 

Az a helyzet, hogy mostanában TÉNYLEG nincs rendben semmi. 

Minden összejött. 

Komolyan minden. 

Tudom én, hogy ez most egy hullámvölgy, ami minden ember életében előfordul.

De átvészelni nem olyan könnyű. 

Mindegy, én bajom.

Itt ez a költözés is.

Anya már talált is egy albérletet ott, ahova valószínűleg megyek gimibe. 

Ilyen gyorsan? :O

Azt hiszem, most szükségem van egy kis időre, míg feldolgozom ezt.
(mármint a gimit...)

ÓÓ... asszem elmegyek hányni!