Holnap élesben!

Holnap péntek!
Jesszus, holnap tánc!
Holnap farsang!
Egészen máig fel sem fogtam, hogy ideértünk. 
Még most is alig. 
Huhh... izgulok, és egyben félek is. Hogy mitől félek? Nos, ezt még magamnak is el kell magyaráznom. Majd éjszaka, amikor nem tudok majd úgysem aludni! :)
Ma is hosszú napom volt, egész nap itthon se voltam. Suli után vásároltunk, aztán próba. Körmöshöz mégsem mentem, mert ugyanaz csinálja holnap, aki a hajamat és a sminkemet.
My God, help me, please!
Dance, I trust in you! Help me! Loveeee me! :DDDDD

Keringő.

Nem értem magamat.
Még túl sem vagyok rajta, még folynak a próbák, még előtte állok.
Mégis... már most hiányzik a keringő.
Az elején nem lelkesedtem, tudom. De most... Egyszerűen hozzám nőtt, vagy nem tudom. Olyan megmagyarázhatatlan ez. 
Istenem, nekem tényleg nagyon fog hiányozni a sok próba. (meg persze a kihagyott órák. xd) 
Pedig még el se kezdődött.
Ma megyünk a ruhámért.
Holnap körmöshöz.
Pénteken fodrász, aztán FARSANG! Keringő. Lezajlik. Vége. Nem lesz több. Elmúlik. És ez... rossz. Nem értem, miért.
És ha odaérünk, akkor egy szempillantás alatt rohan majd el a szemem előtt.
(Mióta vagyok olyan, hogy siratom azt, ami még meg sem történt? xdddddddd)
Mindegy, kiélvezem az utolsó próbákat, eltáncolom a lépéseket, pénteken és szombaton előadom(előadjuk), és aztán szépen lassan beletörődöm. :) Mást nem tehetek.
Ugye mi szombaton is táncolunk, mert a falufarsang ezt kívánja...

Most gooo, nemsoká indulás! <3

Happy end. Vagy mégsem?

Durva!
Nagyon nagyon NAGYON durva!
Ugye mi most fogunk keringőzni.
Hétfőn megtudtam, hogy a keringős párom vissza akarja mondani, mert telebeszélték a fejét. Pénteken valaki megdobott egy kislányt, akinek begyulladt a szeme, és a keringős páromra fogták. Mindenki azt kezdte neki hajtogatni, hogy én mondtam, hogy ő volt. Én meg: mi vaaaaan? Nem is láttam, de mindegy. 
Szóval, szerdán próbán leült, és közölte: ő nem táncol. Zokogva rohantam be az öltözőbe, lerogytam, iszonyatosan kiakadtam. És tudjátok, miért? Nem azért, mert nem akar táncolni, hanem azért, mert utál! És baromira nem kéne, hogy érdekeljen. De érdekel. Túlságosan is. Ez gáz. Nagyon gáz. A tánctanár rábeszélte, hogy táncoljon, de velem... továbbra is ridegen viselkedett. Amíg ez nem volt, addig azt hittem, hogy a komolytalansága rossz. De amikor "elvesztettem", rájöttem, hogy jó volt. És hiányozni kezdett. Titokban állandóan bőgtem itthon. xd Tegnap aztán jól összevesztünk. Természetesen facebookon, hol máshol. Újabb sírásroham, a javából. Aztán LB-mel webkameráztam egy csomó ideig. Egyszer csak mondta, hogy írt neki a srác. Hogy ott van a házuk előtt. Ő meg elküldte ide. A srác azt mondta, a játszótérre menjek, de nem mentem. És megtette. Eljött. Komolyan megállt bennem az ütőér, vagy hogy kell mondani. Hát igen. Alig mertem kimenni. Először szó szerint fagyos volt a hangulat, de aztán végül is, megbeszéltük. Nem akarok nagyon belemenni, ugyanis ez már elég magánjellegű dolog, de már hisz nekem. Legalábbis azt mondta! Muszáj hinnie! Félek a hétfőtől. Hogy megint teledumálják a fejét. Remélem, hogy ezúttal nekem fog hinni, és nem nekik! Add, Istenem...
Mért érdekel?
Mért nem tud hidegen hagyni?
Mért ő az első, aki eszembe jut reggel?
EZ ÍGY NEM LESZ JÓ!
Érzelmek elfojtásában mindig jó voltam, ne most vesszen el az a "jó" tulajdonságom! Ne most!
Mi történt velem? Mi ez? 
Kérhetek választ, úgysem kapok, de mééééért?

Na jó, most inkább megyek.
Kiselőadás Liszt Ferencből dejóóóóó! -.-

Túl vagyok rajta!

Édes. Jó. Istenem!
Megcsináltam!
Huhh...
Szerencse, hogy éjjel tudtam aludni, bár ötkor felébredtem, és onnantól kezdve már csak elszórtan aludtam.
A magyar nagyon jó lett.
A matek nem nagyon...
Nagyon nehéz volt!
Aztán...
Ahova szeretnék menni, ÚRISTEN! Mennyien írták oda. Rengetegen. De ezt úgy értsétek, hogy ISZONYÚ sokan. Tolongás volt az egész iskolában.
DE FEL FOGNAK VENNI,  azt gondol az osztályom, amit akar! :) 

Fél kettőkor kiteszik a megoldásokat!
Megnézzem vagy ne?
Megnézem!

Amúgy volt ott egy szimpi csaj, dumáltunk kicsit. Szerintem ha osztálytársak leszünk, jóban leszünk. :)
Szóismétlés, de nem érdekel. xd
Ja, és a magyar.
Érdekes volt, mert kb. már az ötödik percben a fogalmazást írtam. xdddd
A tanár meg csak nézett.

De a négyes feladat mondjuk ott se nagyon ment.
Kíváncsi vagyok, milyen mondatrész volt az utolsó három.
Nem baaaaaaaj, az csak egy pont. xddddd
Még egy-kettő van, amire kíváncsi vagyok, de alapjáraton az egész nagyon jó lett. :)

A matekot... hagyjuk. :S xd

Na, most megyek, megnézem, hogy fent vannak-e a megoldások, aztán jó lenne aludni.

UI: minden osztálytársamra, akik fent vannak, ráírtam, hogy hogy sikerüüüüüüüült? xd

Holnap!

HOLNAP KÖZPONTI!

KÉREK MINDENKIT, AKI OLVASSA EZT A BEJEGYZÉST, AZ SZURKOLJON NEKEM!

(HA TÚL VAGYOK RAJTA, TUDÓSÍTOK!)

Asszem, berezeltem.

Istenem, el sem hiszem, hogy szombaton, MOST szombaton, központi.
Eddig olyan lehetetlennek és távolinak tűnt, de most... Minden egyes perccel közelebb érek ahhoz a ponthoz, amely meghatározza szinte az egész életemet. Igen, az írásbeli döntő része a felvételinek. 50% -a, ami a FELE, jesszusom. :o
Imádkozom, tanulok (bár, igaza van Aprilnak, erre nem lehet készülni, mert az egész tudásodat méri fel, tehát arra kell alapoznod...), rettegek és várom egyben, hisz jó lenne már egy kicsit fellélegezni.
Hé, nem fogok, mert azon fogok izgulni, hogy hány pontosra írtam.
Akkor mit akarok? 
Azt akarom, hogy április huszonötödike legyen, és kézhez kapjam az értesítőt, amelyben ez áll: blablablabla felvételt nyert iskolánkba, blablablaaa.
Bárcsak!
MUSZÁJ SIKERÜLNIE!
SIKERÜLNI FOG!
FELVESZNEK!
De nem ez az egyetlen para.
Ott a farsang és a szóbeli.
Na jó, a szóbeli nem olyan vészes, hiszen 9 év angol után csak tudok beszélni normálisan.
A farsang. A keringő. A ruha. A felhajtás. 
A ruha megvan. Imádom!
Ennyi.
Ha túl leszünk a központin, talán nagyobb lesz a lelkesedés. Addig ne várjon senki csodát.
Aztááááááááááááááán, ha megírtam azt a bizonyos valamit, akkor új zenéket teszek ki, és sűrítem a bejegyzéseket is.
+ elkezdtem egy új történetet írni neonon. (sorry, blogspot, hogy valamelyest cserbenhagytalak, de azért még szeretlek♥:D)
Oda is írnom "kell".
Amúgy berakták a novellám második részét is a faluújságba. El kéne kezdenem folytatni, mert több már nincs megírva... :S
Na, most go, átnézem az angol házit, meg elolvasom az IM magazint. Jeea, kihozták. xd ♥
Este matektanárhoz is megyek, kirááááály.

Hééééééééé, a félévi? :D
Négyes lett a matek, a kémia és a tesi, a többi ötös. :) 
A tesit hála Istennek nem számítják bele, úgyhogy nem sok pontot vesztek majd. 

BYE ♥

zsarnokság

A legjobb barátnőm egy zsarnok.

xdddd

<3

minden a feje tetejére állt

Hát igen, ne várjon tőlem senki értelmes bejegyzést.
Csak hiányzott a blog.
Minden a feje tetejére állt.
Jövőhéten központi, februárban farsang, elkezdődtek a próbák.
Mit ne mondjak, a párom alig tud táncolni. Ráadásul állandóan röhög, nem veszi komolyan... Köszönöm szépen! <3 -.-
A központi.
ÚRISTEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEN!
Baromira félek.
Úgy vagyok vele, hogy a matek legyen egy 25 pont(mivel elég szar vagyok belőle), a magyar meg egy 45. (remélem nem túl nagy elvárás magamtól)
Nagyon félek.
Én értem, hogy a keringő nagyon fontos, meg minden, de miért az a legfontosabb?
Nem vagyok én stréber, de nekem a felvételi fontosabb, hiszen mégiscsak ezen múlik az egész jövőm.
Ha megírtam, utána jöhet minden. De addig... nehéz elterelni a figyelmemet.
Ami szerintem érthető.
Tehát... izgulok.
Túlzás lenne azt mondanom, hogy rettegek, mert nem. De eléggé be vagyok parázva.

One Direction - Kiss you
Eddig is szerettem a számot, ezentúl is fogom. xd
A klip is jó lett.

Na, megyek, még kéne egy angol fogalmazást írni...
(Nem volt időm, mivel ötkor értem haza, és azóta csak a házit írtam meg. xd)

újév, fogadalmak, vérvétel

Hát, nem igazán vettem észre, hogy 2013 van.
Nem változott semmi.
Elmúlt 12 hónap, 365 nap, ennyi.
A szilveszterem iszonyatosan jól sikerült. Talán ez volt az eddigi legjobb.
Fogadalmakat nem tettem. Eddig. 
Én ugyanis a naplómba szeretek ilyeneket leírni.
A másik: csütörtökön vérvételre megyek. Suliba is később érkezem. Nagyon félek. Nem a tűszúrástól, hanem a vértől, és az ájulástól. Ha nem mondom el anyámnak, hogy a nyáron elájultam, akkor ez most nem történik meg. Ja, de, mert múltkor meg volt az a rosszullétem, vagy pánikrohamom, tudom is én, mim.
Parázom, de túlélem.
Legalább megnyugodhatok, hogy nincs semmi bajom. Remélem, hogy nem fogok elájulni. Fasza lenne. -.-
Na mindegy, most megyek, "késő" van, meg minden...

Goodbye 2012, hello 2013.

B.U.É.K!

Boldog új évet mindenkinek!