Durva!
Nagyon nagyon NAGYON durva!
Ugye mi most fogunk keringőzni.
Hétfőn megtudtam, hogy a keringős párom vissza akarja mondani, mert telebeszélték a fejét. Pénteken valaki megdobott egy kislányt, akinek begyulladt a szeme, és a keringős páromra fogták. Mindenki azt kezdte neki hajtogatni, hogy én mondtam, hogy ő volt. Én meg: mi vaaaaan? Nem is láttam, de mindegy.
Szóval, szerdán próbán leült, és közölte: ő nem táncol. Zokogva rohantam be az öltözőbe, lerogytam, iszonyatosan kiakadtam. És tudjátok, miért? Nem azért, mert nem akar táncolni, hanem azért, mert utál! És baromira nem kéne, hogy érdekeljen. De érdekel. Túlságosan is. Ez gáz. Nagyon gáz. A tánctanár rábeszélte, hogy táncoljon, de velem... továbbra is ridegen viselkedett. Amíg ez nem volt, addig azt hittem, hogy a komolytalansága rossz. De amikor "elvesztettem", rájöttem, hogy jó volt. És hiányozni kezdett. Titokban állandóan bőgtem itthon. xd Tegnap aztán jól összevesztünk. Természetesen facebookon, hol máshol. Újabb sírásroham, a javából. Aztán LB-mel webkameráztam egy csomó ideig. Egyszer csak mondta, hogy írt neki a srác. Hogy ott van a házuk előtt. Ő meg elküldte ide. A srác azt mondta, a játszótérre menjek, de nem mentem. És megtette. Eljött. Komolyan megállt bennem az ütőér, vagy hogy kell mondani. Hát igen. Alig mertem kimenni. Először szó szerint fagyos volt a hangulat, de aztán végül is, megbeszéltük. Nem akarok nagyon belemenni, ugyanis ez már elég magánjellegű dolog, de már hisz nekem. Legalábbis azt mondta! Muszáj hinnie! Félek a hétfőtől. Hogy megint teledumálják a fejét. Remélem, hogy ezúttal nekem fog hinni, és nem nekik! Add, Istenem...
Mért érdekel?
Mért nem tud hidegen hagyni?
Mért ő az első, aki eszembe jut reggel?
EZ ÍGY NEM LESZ JÓ!
Érzelmek elfojtásában mindig jó voltam, ne most vesszen el az a "jó" tulajdonságom! Ne most!
Mi történt velem? Mi ez?
Kérhetek választ, úgysem kapok, de mééééért?
Na jó, most inkább megyek.
Kiselőadás Liszt Ferencből dejóóóóó! -.-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése