Jedward III.

Jedward III. 

~

A kedvenc együttesem kiabálására riadtam fel. Mármint csörgött a telefonom. Kómásan szóltam bele. Elfelejtettem megnézni, ki hív.

• Kövesdi Zsófi, parancsoljon. - magamat sem értettem, miért lettem ilyen hivatalos, de félig még álmodtam. Valami szőke hajú srác akart elbújtatni a másik szőke hajú srác elől. Brr.
• Hi, my name is Ed Master. The Jedward are there? - tudtam, mit kérdez, de fogalmam sem volt, ki az az Ed Master. A Jedward név ismerősen csengett.
• Ööö... hi. No. I'm sorry. You wrong people called. - igazán reméltem, hogy helyesen fejeztem ki magam.
• What? Are you Sophia Kövesdi? Daniella Kövesdi's sister? Grrr, i will kill her! I will kill her! I'm angry. Very angry! Okay? - azzal letette. Honnan tudja a nevem? Oké, én mondtam, mikor elfogadtam a bejövő hívást. De a nővérem nevét ténylegesen eltalálta, pedig nem említettem neki. Itt valami nagyon bűzlik. Megpróbáltam elérni Daniellát, de nem vette fel. Ránéztem az órára, ami fél kilencet mutatott. Hangosan kifújtam a levegőt, és eldőltem az ágyon. Jut eszembe, lefordítom a beszélgetést, ha nem lenne teljesen tiszta:
• Helló, a nevem Ed Master. Jedward ott van?
• Nem. Sajnálom. Rossz embert hívott.
• Tessék? Te vagy Kövesdi Zsófia? Kövesdi Daniella húga? Meg fogom ölni! Meg fogom ölni! Mérges vagyok. Nagyon mérges! Vili?

Lehet, hogy rossz számot kellett volna mondanom, és nem embert... De akkor csak ez tűnt a legértelmesebbnek. Elszántam magam. Feltápászkodtam, és elmentem lezuhanyozni, mert éreztem, hogy megint el fogok aludni. A hajamat is megmostam, mégsem fogadhattam Daniellát kócosan, zsíros hajjal. Miután kész lettem, lerohantam, hogy megnézzem, anyáék itthon vannak-e még. Hűlt helyüket találtam. Azonban a hűtőn egy feltűnést keltő papírcetli ékeskedett.

Zsófi! Elmentünk! El akartunk köszönni, de aludtál, és nem mertünk felébreszteni. Kaja ebben a hatalmas dobozban, minden szeszes italt eltüntettünk, élvezd a szabadságot – amíg tart. Szüleid

Minden bizonnyal apa írta, mert ő hívja a hűtőt hatalmas doboznak. A gyomrom korgott egyet, jelezve ezzel, hogy enni kéne. Mivel túl sok étvágyam nem volt – annak ellenére, hogy a bensőm nem igazán ezt gondolta -, ezért csak egy joghurtot fogyasztottam el, majd még egy üveg vizet lehajtottam. Besétáltam a nappaliba, bekapcsoltam a tévét, elnyúltam a kanapén, pár percig néztem valami hülyeséget, aztán elnyomott az álom.

• Ugye nem halt meg? - kérdezte...
  
  
  
  
  Folyt. köv