KÖLTÖZZÜNK KASTÉLYBA

A tegnapi nap volt életem egyik leghosszabb napja - és most "elviselhetetlen" izomláz gyötör. De megérte. :) 

Na, szóval. 

Tegnapelőtt éjjel több tényező is "kitörölte az álmot a szememből". 

Olyan éjfél körül, pár régi osztálytársam, és egy-két hetedikes lány megállt a házunk előtt, és bekiabálták az ablakomon a nevem. Hát, jó. :D Amúgy ez a tábor összehozott minket, igaz, kár, hogy most, de nem baj. Ami késik, nem múlik. :) 

Aztán egy hatalmas vihar érkezett, ami szintén nem hagyott aludni, úgyhogy jó éjszakám volt. 

Kb. 4-5 óra alvás után fel kellett kelnem. 

Nagyon fáradt voltam, de mennem kellett, meg hát vártam is már nagyon. 

Egy barátnőmmel találkoztunk, és kisétáltunk az állomásra. Akkor döbbentünk rá, hogy rajtunk kívül senki nem jött a táborból, csak ugye az önkéntesek. Oké, nem keseredtünk el, elvégre teljesen mindegy, hányan vagyunk, az a lényeg, hogy érezzük jól magunkat. A vonaton semmi extra nem történt, viszont a kastélyban... Te jó ég, még most is lúdbőrös vagyok, ha erre gondolok. De tényleg. 

A kastélyról. Gyönyörű! Egyszerűen gyönyörű, szívesen eléldegélnék ott. 

Nem tudom hány órányi sétafikálás után kifeküdtünk a fűre, ami a kastély udvarán van, (vagy miiii), meg képeket csináltunk, ilyesmik. Ja, és az egyik teremben volt három számítógép, amin több lehetőségünk is volt a játékra. Én a kifestőre mentem, és teljesen hülye színekbe öltöztettem a kastélyt. El lehetett küldeni e-mailben, magamnak akartam, de a "@" jelet nem engedte kiírni, úgyhogy csalódott voltam. :(  

Miután másodjára is végigmentünk a félelmetesen hosszú parkon, leültünk fagyizni, beszélgetni. Nos, az angollal voltak problémáim, de a végére kicsit felszabadultam ilyen téren. Hazafelé már irtó álmos voltam, majdnem lefordultam az ülésről. Na, jó, ez azért túlzás. :D

Az állomásról hazajönni - újabb kihívásnak néztünk elébe, de megoldottuk! :) 

Végül is, egész hamar hazaértünk, fél háromkor indult a vonat, hétkor pedig már hazafelé tartottam. És igen. Megláttam anyumékat, ahogy kocsival jönnek, de nem vettek észre, úgyhogy futottam utánuk. Persze ezzel sem értem el semmit. Ráadásul, amikor délután indultam, mert megbeszéltük R'-el, hogy a szokásos helyen találkozunk, akkor is rohantam, mert eléggé késésben voltam. Na, mindegy. :) 

Aranyköpés: "ÉN AZT HITTEM, A JAPÁN NŐ VOLT!" 

Hát ezen szakadtunk, bár csak ketten értettük. 

Szóval köszönöm a tegnapi napot, mindenkinek, fantasztikus volt! :)

_____

Ma megint szanálás, komolyan mondom, nem hiszem el, hogy mennyi fölösleges cucc volt a szobámban. (:$)

Plusz anyum bevezette, hogy mostantól mindennap ő kelt, és nem mondja meg, milyen időpontban. Ma például negyed tízkor, de félek, ez volt az első, és utolsó alkalom. :S

Ajjaj... 

Még két nap tábor, egy zenés mise, és egy befejező műsor, és ennyi. Hiányozni fognak az önkéntesek. :( 

És hivatalosan is ez az utolsó nyári programom (ja, meg a gólyatábor/gólyanap, de az más). 

Kevesebb, mint két hét. :(

Na, jól van, most visszavonulok, szép napot mindenkinek. :)