GÓLYANAP

Hú, nagyon "rég" írtam, röstellem is. 

Igazából nem azért, mert annyira rossz passzban voltam (szerencsére az már elmúlt), hanem az időm nem engedte. Jó duma, mi? :D Na, de tényleg. 

Hétfőn, miután hazaértem a búcsúzkodásról (:(((), elmentünk bevásárolni a suliba, meg vettem magamnak pár őszi ruhát. 

És kedden... gólyanap. 

Szétizgultam a fejemet, iszonyatosan paráztam, de végül nagyon jól éreztem magam. Az emberek nagyon szimpatikusak, mondhatni mindenkivel összebarátkoztam, sokat beszélgettünk, nevettünk. Vicces vetélkedők voltak, az egyik meg is haladta a képességeimet (jó, azért annyira nem, de ismeritek azt a játékot, amikor egy bot körül kell tízszer körbefordulni... na, igen, aztán meg fuss körbe egy széken egy pohár vízzel a kezedben.. uh xd), még néhány embernek neki is estem. 

A nyársalás is jól sikerült, bár inkább a szülők sütögettek, a "gyerekeket" nem nagyon érdekelte. 

Este nyolcra értem haza, szóval eléggé elfáradtam, plusz iszonyúan feltörte a lábamat a cipő, pedig volt benne sarokvédő. :( 

Szerdán és csütörtökön tanultam, meg kicsit lazultam, ilyenek. 

Ma délután lesz az évnyitó, amitől nagyon félek, ugyanis utálom a tömeget, a meleg egyenruhát, és rettegek, hogy elájulok. Tudom, nem szabadna, de ez van... Mindegy, lenyugszom. Nem lesz baj. :) Ez csak egy évnyitó. 

Hihetetlen, de hivatalosan 2 nap van a nyárból. Te jó ég, de furcsa ezt leírni. Meg azt is, hogy évnyitó, meg iskola, meg gimi... Kész vagyok. :D

Holnap takarítok, meg készülgetek, továbbra is tanulok, olvasom a kötelezőket (nem akartam, de anyukám diktatúrája megtörhetetlen /ez vicces :D/), és ehhez hasonló dolgok. 

Vasárnap körülbelül ugyanez. 

És hétfőn... belecsapunk a lecsóba. Oh my God! 

Kinézetváltás vasárnap (már elkészült, szóval most betartom :D), és hosszú bejegyzés a nyárról, meg ilyenek. 

Sziasztok! :) 

BÚCSÚZÁS

Nos, mielőtt kifejtem, hogy miért ez lett a cím, elmesélem a tegnapi napot. 

Eleve szomorúan indultam neki, mivel tegnap volt a tábor utolsó napja. Már nem is olyan volt, mint eddig, a művelődési házat díszítettük, mi, lányok, a fiúk meg leszedték a tábor sátrát (pont ott voltam, és nagyon szívszorító volt:(), ilyesmi. Kicsit el is fáradtam, mivel egyszerre csináltam a dolgomat, és fordítottam mindenkinek (!!). Miután végeztünk, még maradt egy kis időnk az előadásig, és hazamehettünk volna, de nem tettük, D', F', és én, meg persze a fiúk a tábor székhelyén "várakoztunk". A srácok csocsóztak, mi meg elszórakoztunk. :) Nem sokkal később átvonultunk, és izgatottan vártuk, hogy kezdődjön. 

A műsor első része nagyon szórakoztatóan telt, de már nagyon bennem volt a szomorúság. A második felvonás nagyon édesre sikeredett, mindenki kapott napocskát, pálcikán. Itt igazán meghatódtam. És utána következett az, amire nagyon nem számítottam. TÁNC! Iszonyatosan örültem, mert azt hittem, már nem lesz több. Először bemutattuk az egyiket, majd a kedvencemnél már mindenki "tolta", mi fent, a színpadon, a kicsik pedig lent. A romantikusat is eltáncoltuk, és legalább pár percre elfelejtettem, hogy vége. Ezután elsötétült minden, és levetítették a képeket, hol vidám, hol szomorú zenével alatta. Na, itt sírtam. Belegondolni is rossz, hogy ennyi volt. Most is kerülget a sírógörcs. És az utolsó... Az elbúcsúzás (ez még mindig nem a címhez kapcsolódik). Mindenki kapott egy színes lapot, amin egy magyar idézet, és az önkéntesek aláírása van. Mindenkit nagyon nagyon szorosan megöleltem, sőt, még utána is odamentem hozzájuk, és még egyszer. :( 

Végül segítettem elpakolni a székeket, és... hazajöttem. 

Tudatosult bennem, hogy kész, vége, ennyi, és a szívem majd' megszakad. Én múlt hét csütörtöktől mentem, de mégis olyan, mintha már egy hónapja járnék, és annyira megszerettem mindenkit, annyira hiányoznak már most, hogy elmondani sem tudom. Az önkéntesek pedig hétfőn hazamennek (lengyelek, ennyit mért ne árulhatnék el?). El sem akarom hinni. Jó, megbeszéltem pár lánnyal, hogy hétfőn reggel kimegyünk eléjük, és utoljára is elbúcsúzunk tőlük. Tudom, hogy így még nehezebb lesz, de muszáj még egyszer találkoznom velük. Annyira a szívembe zártam őket. :( 

Egész este azt a zenét hallgattam, amire "romantikusan" táncoltunk, és olyan érzésem van, még mindig, mintha egy részemet megint kitépték volna. És most jön a képbe a BÚCSÚZÁS. 

Ez a nyár szinte csak erről szólt. 

Először a ballagás, amikor mégiscsak lezárult egy korszak, elváltunk a helytől, ahol (majdnem) a legtöbb időnket töltöttük. Igaz, most már nem fáj, meg semmi, de akkor, azon a napon nagyon rossz volt. 

Plusz ezután ment haza a nővérem, ami mindig nagyon szívszorító. :(

Aztán a külföldi utam. (Most már elmondom, hogy Lengyelország volt az.) Onnan hazajönni életem egyik legnehezebb dolga volt. Régebben ezt nagyon részletesen leírtam. És habár csillapodott a hiányérzet, de mégis, még mindig úgy érzem, hogy egy részem ott maradt. Szerintem ez nem is fog változni. Akkor napokig nagyon magam alatt voltam, hiányoztak az emberek (sokan még most is), meg úgy minden. És amikor páran, akik közel kerültek hozzánk, odajöttek elbúcsúzni, nehezen tartottam magam.

Ez minden évben így van, de ez most kicsit erősebben hatott rám. Ugye apummal és keresztanyummal "nyaraltam" augusztus elején, és keritől nagyon nehezemre esett elbúcsúzni. Nagyon-nagyon ritkán találkozunk, és... Ajj. 

És most ez... Remélem, hogy hamarosan ezen is túl leszek, mert megint nagyon-nagyon szomorú vagyok. Az emberek, akik itt élnek, ők is hiányoznak, mert szeptembertől alig fogunk találkozni, kivétel a volt osztálytársaimmal, mert velük minden hónapban egyszer, vagy kétszer, mert újrakezdődnek a bérmálkozói előkészítők és imák. Őszintén megszerettem mindenkit, aki a táborban volt. Eddig sem volt velük semmi bajom, csak most sokkal jobban megismertük egymást, és ennek nagyon örülök. Mindenki a szívemhez nőtt, éppen ezért rossz nagyon az "elválás". 

Szóval nagyon érzelmes nyaram volt, ezt nem tagadhatom, de nem is akarom. Őszintén szólva nem szégyellem, hogy rettentő érzelmes típus vagyok, és nagyon könnyen szeretem meg az embereket. Ennek egyetlenegy hátránya van csak: a búcsú. Így sokkal-sokkal nehezebb, de megéri. 

Úgyhogy... Számomra a 

2013 az Érzelmek éve!

Na, én még nem köszönök el a nyártól, kicsivel több, mint egy hét van még belőle. Viszont, lehet, hogy most pár napig nem írok, úgyis csak depis bejegyzésekre lennék képes, és most megint fel kell dolgoznom, hogy vége valaminek. Sajnálom, nekem nem megy olyan könnyen. :(

Puszi <3 

KÖLTÖZZÜNK KASTÉLYBA

A tegnapi nap volt életem egyik leghosszabb napja - és most "elviselhetetlen" izomláz gyötör. De megérte. :) 

Na, szóval. 

Tegnapelőtt éjjel több tényező is "kitörölte az álmot a szememből". 

Olyan éjfél körül, pár régi osztálytársam, és egy-két hetedikes lány megállt a házunk előtt, és bekiabálták az ablakomon a nevem. Hát, jó. :D Amúgy ez a tábor összehozott minket, igaz, kár, hogy most, de nem baj. Ami késik, nem múlik. :) 

Aztán egy hatalmas vihar érkezett, ami szintén nem hagyott aludni, úgyhogy jó éjszakám volt. 

Kb. 4-5 óra alvás után fel kellett kelnem. 

Nagyon fáradt voltam, de mennem kellett, meg hát vártam is már nagyon. 

Egy barátnőmmel találkoztunk, és kisétáltunk az állomásra. Akkor döbbentünk rá, hogy rajtunk kívül senki nem jött a táborból, csak ugye az önkéntesek. Oké, nem keseredtünk el, elvégre teljesen mindegy, hányan vagyunk, az a lényeg, hogy érezzük jól magunkat. A vonaton semmi extra nem történt, viszont a kastélyban... Te jó ég, még most is lúdbőrös vagyok, ha erre gondolok. De tényleg. 

A kastélyról. Gyönyörű! Egyszerűen gyönyörű, szívesen eléldegélnék ott. 

Nem tudom hány órányi sétafikálás után kifeküdtünk a fűre, ami a kastély udvarán van, (vagy miiii), meg képeket csináltunk, ilyesmik. Ja, és az egyik teremben volt három számítógép, amin több lehetőségünk is volt a játékra. Én a kifestőre mentem, és teljesen hülye színekbe öltöztettem a kastélyt. El lehetett küldeni e-mailben, magamnak akartam, de a "@" jelet nem engedte kiírni, úgyhogy csalódott voltam. :(  

Miután másodjára is végigmentünk a félelmetesen hosszú parkon, leültünk fagyizni, beszélgetni. Nos, az angollal voltak problémáim, de a végére kicsit felszabadultam ilyen téren. Hazafelé már irtó álmos voltam, majdnem lefordultam az ülésről. Na, jó, ez azért túlzás. :D

Az állomásról hazajönni - újabb kihívásnak néztünk elébe, de megoldottuk! :) 

Végül is, egész hamar hazaértünk, fél háromkor indult a vonat, hétkor pedig már hazafelé tartottam. És igen. Megláttam anyumékat, ahogy kocsival jönnek, de nem vettek észre, úgyhogy futottam utánuk. Persze ezzel sem értem el semmit. Ráadásul, amikor délután indultam, mert megbeszéltük R'-el, hogy a szokásos helyen találkozunk, akkor is rohantam, mert eléggé késésben voltam. Na, mindegy. :) 

Aranyköpés: "ÉN AZT HITTEM, A JAPÁN NŐ VOLT!" 

Hát ezen szakadtunk, bár csak ketten értettük. 

Szóval köszönöm a tegnapi napot, mindenkinek, fantasztikus volt! :)

_____

Ma megint szanálás, komolyan mondom, nem hiszem el, hogy mennyi fölösleges cucc volt a szobámban. (:$)

Plusz anyum bevezette, hogy mostantól mindennap ő kelt, és nem mondja meg, milyen időpontban. Ma például negyed tízkor, de félek, ez volt az első, és utolsó alkalom. :S

Ajjaj... 

Még két nap tábor, egy zenés mise, és egy befejező műsor, és ennyi. Hiányozni fognak az önkéntesek. :( 

És hivatalosan is ez az utolsó nyári programom (ja, meg a gólyatábor/gólyanap, de az más). 

Kevesebb, mint két hét. :(

Na, jól van, most visszavonulok, szép napot mindenkinek. :)

THE BEST

Hát igen, nem írtam tegnap, de annyira fáradt voltam, hogy nem tudtam. 
A tegnapi tábor volt a legeslegjobb mind közül, iszonyatosan élveztem, de hát nemcsak én, mindenki. 
Játszottunk, táncoltunk, csurom vizesek lettünk (vízibomba, és a szokásos slagos módszer:D), és áá, tényleg eszméletlenül jó volt. 
Előző éjjel (nem most, hanem vasárnap) alig aludtam, szóval dupla annyira fáradtam ki, mint általában, de nem baj. Most éjjel sem pihentem ki magam, mert nagyon melegem volt, aztán meg elkezdett fújni a szél, ami meg zavart, pedig nem szokott. Úgyhogy most lustulok, holnap meg "kirándulás". Alig várom! 

Ja, és most megy az E.T, és annyira szomorú. :( Olyan édes. 

Na, megyek is, ennél többre nincs most erőm.

Elnézést az elég rossz fogalmazásért, de hulla vagyok. 

<3

NEW DESIGN AND OTHER THINGS

Hát, igen, már megint leváltottam a kinézetet. Mondjuk, most nem váratlanul, mert szóltam előtte. :D

A WHY? bejegyzéshez nem szeretnék semmit hozzá fűzni, ez most tényleg nem ide tartozik. 

Éééééééééééés holnap hétfő, aminek kivételesen örülök. Nyelvi tábor again. Bár ez az utolsó hét, és kedden nem lesz. :( Na, mindegy, nem baj, ki kell használni ezt a kis időt. 

Plusz, ami még a nyárból maradt. Azt a', de gyorsan elment ez a két és fél hónap. :O De tényleg. Iszonyat gyorsan. 

És a zenék. 

Pár nap, max. 1-2 hét, és megunom (mármint nem a zenéket, hanem hogy ezek vannak kint), az a baj, hogy mindig ez van. :/ 

Ööööö... kicsit most szétszórt vagyok, szóval összeszedett bejegyzésre nem vagyok képes, de remélhetőleg elmúlik. Bár, ha így folytatom, akkor nem fog. :S 

Szóóóval, most megyek, nemsoká kezdődik a Hallgass a szívedre, amit már alig várok, mert már nagyon rég láttam. (Tavaly áprilisban írtam róla egy jellemzést is, akkor néztem meg először, de leszedték a YouTube -ról, így azóta hiába kerestem, nem találtam sehol.) (Amúgy, ha valaki nézni szeretné, az M2-esen lesz, 21:55-kor :])

Ja, és: kint van a 3. fejezet a másik blogomon. :) 

Jó éjszakát mindenkinek! :) (Holnap írok. Lesz mit. :D)

WHY?

MIÉRT PONT MOST?

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ

Na, megjöttem. Igazából már tegnap, de már nem volt erőm írni, úgyhogy mára halasztottam. Régen is hosszan meséltem el a dolgokat, szóval most újra elkezdem. Így legalább sokáig fogok emlékezni rá. :)

Szerda 

Egykor keltem, és még így is fáradt voltam, ami, mondjuk, nem meglepő, mert negyed hatkor aludtam el. Bepakoltam, készülődtem, minden ilyesmi, aztán felrobogtam apumhoz a fővárosba. Onnan rögtön elindultunk a szokásos nyaralóhelyre, de már elég késő volt, mikor odaértünk, úgyhogy a kipakolás után már csak beszélgetni tudtunk. Fél egyig dumáltunk, aztán aludtunk. Hát, igen. Elméletileg igen, gyakorlatilag nem. Én ugyanis semmi, ismétlem, SEMMIT nem aludtam, egész éjjel vergődtem. Bár olvastam egy cikket, hogy az illető, aki ilyen gonddal küszködik, az valójában alszik, csak annyira jár az agya, hogy azt hiszi, egy percet sem pihent. Nos, érdekes, mert emlékszem, ahogy az órát néztem, sőt, YouTube -on végignéztem ötmilliószor egy klipet (Karmin - Acapella). Na, mindegy.

Csütörtök

Ez a nap nagyjából a pihenésről szólt, csak kaját venni mentünk el, utána semmi különöset  nem csináltunk. Este lementünk fürödni (óh yeah :D), amit kifejezetten élveztem. Bár, van, aki nem? A víz meleg volt, rengetegen voltak (a volt ismétlése, arrrgh, de mindegy most). Ettünk egy lángost, és ennyi. És láss(atok) csodát, amint lekapcsoltam a kisvillanyt az emeletes ágy aljában, már aludtam is. 

Péntek

Amikor kinyitottam a szemem, reggel volt, és nem értettem, mi történik. (xD) Készülődtünk, aztán apukám bevitt engem Keriékhez, akivel aztán elmentünk shoppingolni, meg várost nézni (ez minden éves program:D). Irtó jól éreztem magam, saját magamnak vásároltam, szóval mielőtt bárki azt gondolná, hogy "megkopasztottam" valakit, erről szó sincs! Ettünk egy fagyit is, éééééééés azon a helyen is voltunk, ahol tavaly "szemeztem" egy sráccal. (xDDD) Több mint négy órán keresztül járkáltunk, kellően el is fáradtunk. Este felköszöntöttük egymást, vacsoráztunk, és ennyi. :)

Szombat 

Keresztapum és én fél egyig aludtunk, Keresztanyum meg papámra vigyázott (erről később), mert mamám meg apukám elmentek valahova, nem tudom már, hova. Amikor hazajött, ő is bedőlt az ágyba, vagyis szombaton a pihenésé-relaxálásé volt a főszerep. 

Vasárnap 

Elveszett egy fülbevaló (az egész pár!), ami Keresztanyumé volt, de nekem adta. Kiakadtam, még sírtam is, de nem azért, mert eltűnt. Hanem mert az övé volt, szerette, meg minden, én meg elkúrtam(bocsánat a csúnya szóért). Apum bejött értem, visszamentünk a nyaralóba, ahol meglett a fülbevaló (xd). A bőröndömben volt, egy kis zacskóban, valószínűleg beleraktuk... Pff. :D Este megint csobbantunk.

Hétfő 

Én olvastam (de hiányzott már!!), apum nem emlékszem, mit csinált, meg ilyesmik, aztán a napot szintén fürdéssel zártuk. 

Kedd

Apum a nyaraló udvarában, vagy kertjében, ahogy tetszett, dolgozott, festett, én segítettem neki, meg olvastam. Este nagyon elromlott az idő, ezért már nem tudtunk strandolni. Esett, fújt a szél, éjjel már fáztam is. 

Szerda (tegnap)

Fél kilenckor felkeltünk, összepakoltunk, és visszaautóztunk a fővárosba. Én nagyon fáztam, nagyon rossz idő volt. Kitettük a cicákat (a lakásba, nem az utcára:DDD), apa hazahozott. Bejött ő is, ettünk, beszélgettünk, aztán elment. Nekiálltam kipakolni. Hát nem volt könnyű, te jó ég! Ja, és kaptam e-mailt!!! A gólyatábor/gólyanap 27-én lesz! Dejóóóóóóóó! :D Addigra a nyelvi tábornak is vége lesz, úgyhogy ez pont jó így! 

Szóval ez volt az én kis nyaralásom. :)

ÉS A KÖNYVEK

Miután megnéztem a filmet, már rá is kerestem a könyvváltozatra. Kár, hogy nem a film megnézése előtt olvastam, de nem baj. Így is jó. :) 

Amúgy van még valami szörnyféle, amit nem szerettettek meg velünk? 

Vámpírok, vérfarkasok, zombik. Még mi hiányzik?:D

Eredetileg ezt nem vettem volna meg, mert a Szellemidéző második részét kerestem, de a Libriben jelenleg nem volt (fura), úgyhogy ezt választottam. Ezt úgy ajánlották, és már kíváncsi is voltam rá. Már el is olvastam, szóval akár értékelhetem is. 

Tényleg nem bírtam letenni. Annyira érdekelt Hannah története, annyira meg kellett tudnom, mikor jön a képbe Clay, hogy nem tudtam abbahagyni. Kicsit megrázó könyv, az elején nem is nagyon értettem, túl sok volt egyszerre, de a végére teljesen összeállt a kép. 

10/10 -es könyv! 

______________________

És papám.

Azért nem találkoztam vele, mert már túl rossz állapotban van. Ezért nem akarták, hogy lássam. :(

_________________

MAI NAP

Szanálás. Egész nap. 

Rendbe raktam mindent, már csak a ruhák vannak hátra. Egy hatalmas doboznyi könyv került ki a szekrényből, amikre már nincs szükségem. Annál is több kacat, úgyhogy most üresebb egy kicsit. De csak egy kicsit. Az íróasztalomat is átrendeztem, visszaálltam sulisra. Igen, így augusztus közepén. Muszáj volt, mert nem lesz már rá időm. 

_______________

NYELVI TÁBOR

Nem nagyon volt kedvem menni, de amennyire nem, annyira kellemesen csalódtam. (Ez értelmes volt?) Nagyon nagyon NAGYON jó volt, alig várom a holnapit! Iszonyatosan élveztem, az önkénteseket egyszerűen imádom, az ittenieket is, mindenki jó fej és kedves. :) 

____________

Szóval most happy vagyok. :) 

Mindenhogy szép, de pozitívan a legszebb a világ! :) 

Amúgy kinézetváltásra is készülök a napokban, nem tudom még pontosan, mikor. Hamarosan. :) 

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzést. :)

LET'S GO TO HOLIDAY!

Hát, nem is volt olyan hosszú ez a két nap. (:D) Ma megyek, úgyhogy "elbúcsúzom" a blogtól egy hétre.

Amúgy negyed hatig voltam fent, és most kész hulla vagyok. Mindegy, remélem ma végre kialszom magam, és mire hazajövök, már itthon is menni fog. 

___________________

Tegnap. 

Visszaolvastam a 2012-es bejegyzéseket (júniusig jutottam el, utána kiléptem), és pár dolgon nagyon meglepődtem. Például azon, hogy írtam neveket, helyneveket is ritkán, amit mostanra elhagytam. Gyakran csúnyán "beszéltem". Érdekes, de teljesen leszoktam róla. Mármint nemcsak az írásban. Okééé, néha azért kicsúszik, de tényleg csak ritkán, és a legviccesebb" az egészben, hogy észre sem vettem. Egyszerűen csak elfelejtettem, és ez jó. 

Sokkal közvetlenebbül és nyíltabban írtam le a dolgokat, hosszan részleteztem. Most már nem annyira, pedig szeretném. 

Olyan fura voltam... Némelyik kijelentés, mondat, mintha nem is én írtam volna. 

"Szemeztem egy sráccal." Na, ezen szakadtam a nevetéstől. Te jó ég, mekkora dolognak számított, de így visszagondolva nem menő. Vagyis... csak 14 éves voltam. Most 15, és nem szeretnék járni senkivel. 

"Változnak az idők, vele változom én is." Van egy ilyen dal, régen ki nem állhattam. Most sem szeretem, csak passzol a mondandómhoz.

Volt még egy valami, amin ledöbbentem.

Illető: Mit szeretnél szülinapodra?

Én: Ruhákat és könyveket. 

A pofám leszakadt magamon, hogy képes voltam így kijelenteni. Biztos, hogy most már nem tennék ilyet, te jó ég, persze, hogy nem. 

Elgondolkoztam azon, hogy kitörölöm a régi bejegyzéseket, de ez nem lenne jó ötlet, legalábbis szerintem. Mert jó érzés visszaolvasni, még akkor is, ha vannak benne nagyon ciki dolgok. Olyanokat is leírtam, amikre magamtól nem emlékeztem, tök jókat nevettem, és újra átéltem pár eseményt. Szóval nem törlök ki semmit. 

_________

(ez baromira tetszik:DD)

Na, akkor megyek is.

Sikerült elintéznem, hogy szerdán jöjjek haza, szóóóóóóóval szerdán vagy csütörtökön írok! :)

A BLOG AUGUSZTUS 07-14 KÖZÖTT NEM ÜZEMEL! 

UI: NŐVÉREMNEK NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!!!!!!! <3

UI2: Mindenkinek jó időtöltést és augusztust kívánok! :)

HÁT AKKOR MÉGSEM

Mint említettem, ma mentem volna "nyaralni". Kiderült, hogy valamit nagyon félreértettem. Tegnap elgondolkoztam azon, hogy vajon ki mondta nekem a hétfőt. Hát senki. (Csak én az augusztus ötödikei hetet úgy értelmeztem, hogy már hétfőn.) Szóval vagy szerda délután, vagy csütörtök reggel megyek, de ez nem túl jó, mert apummal így csak 2, ha szerdán, akkor 3 napot tudok lenni, kerimmel is kettőt, majd megint kettőt apummal. Kedden meg már jönnöm kell haza. Próbáltam ügyeskedni, hogy tovább maradhassak, akár csak 1 nappal, de nem sikerült. 

Ráadásul... szerdáig mi a túrót csináljak?? Legjobb esetben szerdáig. Legrosszabban csütörtökig. Te jó ég, addig megőszülök. 

Na, mindegy, azt kell szeretni, ami van. :) Megbeszéltem (magammal xd), hogy ebben a hónapban nincs elégedetlenség (a többiben sem, na, de értiteeeek), rosszkedv, pesszimista gondolkodás, etc. A nyár utolsó hónapját ki kell élvezni! 

Amúgy amikor nekikezdtem a bejegyzés írásának, elment a net. Valahogy kikapcsoltam a hálózat nélküli kapcsolatot. Fogalmam sincs, hogyan. Szóval kiakadtam. Ér, ha mostantól kezdve számítom a "enjoysummer" mottót?? :DDD

_______________

Ma negyed háromkor(!!!) keltem (mármint délután). Egyszerűen nem bírok aludni éjjel, és nappal alszom. Ez oké, legalább gyorsan elmegy ez a két-három nap, viszont abból a szempontól, hogy nemsoká suli, nagyon nem jó. Persze ha tényleg elkezdődik az iskola, akkor könnyebben fog menni, mert korán kelés korán lefekvést vonz maga után, ergo bármit csinálok, álmos leszek. Remélem. :D

_______________

Ma néztem a(z) UK-i Voicet, és tökre tetszett. Egy óránál (másfeles) leállítottam, mert kicsit már untam, de ettől függetlenül tényleg jóó. Később lehet, hogy folytatom. :)

_______________

Na, még egy dolog. 

Tegnap éjjel megnéztem a Most jó című filmet.

Tényleg tanulságos, szép, s egyben szomorú film. Érdemes megnézni.

Azt gondoltam, hogy nagyon durván sírni fogok, de elmaradt, csak egyszer bőgtem el magam, de akkor is benyitott mamám, hogy aludjak már, úgyhogy szétrombolta a pillanatot. 

<3

Lehet, hogy megint lecserélem a zenéket. :D

ÁLMOK - AVAGY SEGÍTENI SZERETNÉK

Ma este kint ültünk a teraszon, és eljátszadoztunk a gondolattal: mi lenne, ha nyernénk a lottón. 

Bár ez nem valószínű (sőt, egyenesen 0% esély van rá), mégis jó érzés volt kicsit elengedni a fantáziánkat. Na, jó. Kicsit??? (:D)

Először is segítenék. Kórházakon, iskolákon, az állatkerten, és létrehoznék egy alapítványt, aminek még a nevét is kitaláltam. Segítenék a hajléktalanokon, az elesetteken, a betegeken, stb. Anyukámat elvinném egy világ körüli útra, nővéremnek vennék egy lakókocsit (régebben említette, hogy szeretne egyet:D), nagymamámnak elhoznám a Nóta TV egész stábját (hahaha:D), és így tovább. :) 

Tudom, hogy sokan azt gondolják, hogyha ez tényleg megtörténne (mármint, hogy nyerek/nyerünk), akkor nem az alapítvány, meg a kórház lenne az első, ami eszembe jutna. Pedig de! Mostanában valamiért hatalmas késztetést érzek, hogy segítsek másokon, és nem hagy nyugodni ez az érzés. Nagyon sok tervem van már ezzel kapcsolatban, és tényleg iszonyatosan szeretném megvalósítani azokat. Talán ezek már nem is álmok. Remélem. 

Amúgy anyukám ma látott egy hullócsillagot, de én pont akkor voltam bent. Majd legközelebb. :) 

Ééééééééés Gyurta Dani most is megcsinálta! Hatalmas nagy gratula neki!!! :) 

Na, most megyek, alszom egyet (mostanában nem megy olyan korán, éjszakai bagoly lettem, nincs mese:D), ki kell pihennem magam. Hétfőn gooooooo! :D 

HELLO AUGUST!

Hát, beléptünk a nyár utolsó hónapjába... 

Helló Augusztus! :) 

Tudom, valamelyik héten született egy olyan bejegyzés, melyben eléggé vártam a sulit. Ez egy kicsit most csillapodott. :) A nyár utolsó heteit ki kell élvezni, és én pontosan ezen leszek. 

Jövő hétfőn startolok "nyaralni", ami keddig tart. Persze a következő keddig, nem csak egy napos lesz. :'DD 

Mivel a nyáron még nem is strandoltam, pancsoltam, fürödtem (és még sorolhatnám:D), már nagyon várom, meg aztán apukám macskái whao<3. Szeretem az esti cicahajkurászást. De pszt! :)

Indul egy nyelvi tábor itt nálunk (mármint nem a házunkban :D), és arra több mint valószínű, hogy benézek. 11 napos, szóval van időm bőven (nem kell ott aludni, vagy ilyesmi). 

Augusztus vége felé lesz a gólyatábor, ami 1, max. 2 napos. 

Utána visszavarázsolni a szobámat "sulisra", bevásárolni a tanszereket (ez a kedvenc részem:D), készülni, ilyesmi. 

Aztán már csak az évnyitó, és szeptember másodikán hivatalosan is elkezdem a gimit. 

Oh my God! :O 

Na mindegy, most nem görcsölök, az augusztus vidáman és jókedvűen fog telni!! 

___________

És a könyves kihívás... 

29. nap - Melyik maximum 5 könyvet vinnéd magaddal egy lakatlan szigetre?

Vinném a Tökéletes kémiát, A Burok c. könyvet, a Büszkeség és balítéletet, az SzJG Kalauzt, és a Bibliát. 

ÉS AZ UTOLSÓ:

30. nap - Melyik az a könyv, amitől a leginkább zavarban vagy, hogy olvastad?

A Veronika meg akar halni. 

Nos, szerettem ezt a kihívást, még ha néha el is hanyagoltam. Imádom a könyveket, imádok olvasni, szóval jó érzés volt válaszolni a kérdésekre. :)

Köszönöm, hogy részt vehettem benne, mint blogspotos bloggerina (??)! 

________________

IMÁDOM! <333