Sziasztok!
Elkezdem ma a bejegyzést, és meglátjuk mi lesz belőle. :)
Tudom, hogy még nincs szilveszter, de mivel az elkövetkezendő napokban nem lesz időm írni, ma összegzem az egész évet.
Először is:
A tavalyi szilveszter - újév
Nos, ez nekem elég rosszul telt. Harmincegyedikén értem haza apukámtól, sütött a nap, a télnek jele sem volt. Egészen estig a számítógépnél ültem, aztán anyukámékkal elmentünk egy közeli városba, ahol fellépett az unokatesóm zenekara. Nem tetszett a zene, majd' megfagytam, teljesen Titanic feelingem volt, egy ismerős arcot sem láttam(na jó, egyet, de neki jobb dolga is volt, minthogy velem foglalkozzon...), és a kedvem a lehető legrosszabbat csapkodta. Tehát a 2011-es év meglehetősen szarul végződött...
2012. Január
Ez a hónap volt talán a legunalmasabb, de ez ment el a leggyorsabban. Ekkor olvastam ki a Bridget Jones könyvet, ekkor ültem itthon a legtöbbet. Bevallom őszintén, semmi sem történt ebben a hónapban.
2012. Február
Alig vártam, hogy eljöjjön a tavasz. Igen, talán ezt sem mondhatom az év legmozgalmasabb hónapjának, de egy valami történt, amit soha nem fogok elfelejteni. A Farsang. Az egyik barátnőm unokatestvére is részt vett a mi kis farsangunkon. (Ő fiú, a félreértéseket elkerülése érdekében.) Táncoltam vele, többször is, aztán.... Szóval.... lassúztunk. Amit azért hagytunk abba, mert a barátnőmék röhögve rohantak ki. Istenem, kicsit sem lettem ideges. Nem, nem azért, mert vége lett a "táncnak", hanem azért, mert ilyen gyerekesen kezelték. Mért kellett ebből ilyen nincs felhajtást csinálni? Egy picit az oviban éreztem magam... Ráadásul a későbbi legjobb barátnőm is összeveszett velem, mert nem foglalkoztam vele...
2012. Március
És jött a derült égből villámcsapás. Anyukám elmondta: daganat van a gerincében. (Erről többet nem beszélek, ugyanis korántsem volt olyan súlyos, vagyis nem kell neki akkora feneket keríteni, most is fáj neki, de nem fog meghalni, él és virul!)
Ezen kívül: Az osztályfőnököm nevezett egy srácot és engem a kistérségi prózamondó versenyre. Ez az, amit nagyon szeretnék elfelejteni, de pont ezért nem fogom... Az egyik zsűritag lecseszett minket, mert prózát mondtunk(!!!!), és nem mesét... Kérem szépen, ez egy PRÓZAmondó verseny! Arrgh! Nem voltunk felkészülve, blablabla... Rohadjon meg!
2012. Április
A végéig nem igazán történt semmi.
Igen.
Viszont volt egy munkaszüneti hosszúhétvége, amikor a nővérem hazajött Londonból. Az a hétvége életem legeslegjobb időszaka! Iszonyatosan meleg lett az időjárás, 30-33 fok. A strandok megnyíltak, én is kifeküdtem napozni, a nyárias hangulat felvitte a kedvemet. Éppen ideje volt kitörni a téli burokból. És akkor, május legelején megjött a testvérem...
2012. Május
Vége lett a hosszúhétvégének, suliba kellett menni. Úgy volt, hogy mire hazajövök, tesóm is itt lesz, de végül nem volt. Később érkezett. Hát, ezt se fogom egyhamar elfelejteni. Este felhívtuk az osztályfőnökömet, hogy mi lenne, ha két napra anyukám igazolná a távollétemet, mert mégiscsak 8 hónapig nem láttuk egymást. Úgyhogy nem mentem suliba... Felmentünk Pestre(ezt csak azért, mert tesómnak fogászatra kellett mennie), aztán fagyizni, meg ilyenek. Aztán persze el kellett mennie, de vissza is jött pár nappal később. Végül egy napot kihisztiztem(muhahahaha, most is ki fogok, nem érdekel), hogy maradjon. Maradt. De amikor elment... Hát az szörnyű volt. Anyukám egy csomó mindennel fel akart vidítani, de nem sikerült neki. Elmentünk fagyizni, ki se szálltam a kocsiból, mert féltem, hogy elbőgöm magam. Anyukám felajánlotta, hogy menjek be az ottani butikba, vegyek valami ruhát, de én helyette elsírtam magam. A kutyámból hülyét csinált, de megint bőgtem... Szóval, nem éppen volt a legjobb érzés. (Már most félek, mi lesz most...)
Aztán hónap végére valahogy túltettem magam a dolgon, és nekiálltam fogyókúrázni. Meg is lett az eredménye. 10 kiló mínusz.
2012. Június
Elsején és másodikán rögtön egy osztálykirándulással kezdtünk, ami talán életem egyik legjobbika volt. Felejtetetlen! Részletesen nem akarom kifejteni, hiszen már megtettem, miután megtörtént.
Folyamatosan próbáltunk a ballagásra, megírtuk az utolsó, mindent eldöntő dolgozatokat. És... vége lett a 2011/2012-es tanévnek.
Belevetettük magunkat a nyárba. Hőség uralkodott, imádtam. Részt vettem egy fotózáson, amit el akarok felejteni, de nem megy. Anyukám befeküdt a kórházba, kezelésekre, szinte minden nap odautaztunk, amit szerettem, mert én imádok utazni!
2012. Július
Ez volt a legjobb hónap a nyáron. Újra hazajött tesóm egy villámlátogatásra(amit meglepetés is lett volna, de mivel pont akkor mentem nyaralni keriékhez, meg kellett mondani, mert szervezkedni kellett), ami fenomenálisra sikeredett. Aztán nyaraltam keriéknél, ami fantasztikus volt! Szemeztem egy sráccal(bocsi, de ez nekem nagy dolog), csavarogtam, jól éreztem magam a bőrömben, végre megjött az önbizalmam, magabiztossá váltam, kiegyensúlyozott lettem, egészen augusztusig...
2012. Augusztus
Végül is, ez sem volt túl rossz. De a vége... Megváltoztatta az elkövetkezendő hónapokat. Itt, és most kiteregetem a szennyest. Apukám felhozta, hogy mi lenne, ha hozzá költöznék. Persze én helyeseltem, mert egy idióta voltam. Innentől kezdve felfordult az életem.
2012. Szeptember
Elkezdődött az iskola, aminek újult erővel, önbizalommal tankoltam indultam. És ekkor... apukám beadta a gyermekelhelyezési keresetet.
2012. Október
Újra elkezdtem kézilabdázni, a jegyeim nagyon jól alakultak.
De... rettegtem.
2012. November
Nagyon nehéz nekem erről beszélni, pontosabban írni, de úgy érzem, ez most kell.
Szóval, kiderült minden.
És én úgy döntöttem, hogy
AKAR A LÓFASZ ELKÖLTÖZNI! Bocsánat. Khm.
Kitűzték a tárgyalás napját, megkaptuk az idézést, de szóltam apukámnak, hogy VÉGE! Fújja le, csináljon valamit, akármit.
2012. December
Tizedikén eljött a nap. Apukám elállt a pertől, el sem jöttek, úgyhogy lezárták az ügyet. Végre megoldódott minden, megnyugodhattam, megnyugodhattunk, visszatért minden a régi kerékvágásba. Azt nem mondanám, hogy a régi minden, mert nem. Sokkal jobb! Félig felnőttem(sajnálom, ha ez valakinek böki a csőrét, de így van), tanultam a hibáimból, képes lettem felfogni a dolgokat, érettebbé váltam. Valamint sok-sok mindent átértékeltem!
Hála Istennek, Karácsonyra a család együtt van.
Harmónia van, béke, nyugalom, szeretet.
♥
Minden jó, ha a vége jó! Csakhogy semminek sincs vége! Csak ennek a rémálom korszaknak! És az évnek! Hé, még van egy hét!
_________________________
A legjobb barátnős témát szándékosan hagytam ki.
Üzenni szeretnék.
Dalma: Szeretlek téged! Tudod te is. De valahogy mi sosem illettünk össze, érted mire gondolok. Néha úgy éreztem, hogy bele vagyok kényszerítve a barátságba, plusz te még lapátokkal is pakoltál erre, ugyanis eltiltottál attól az embertől, akitől aligha lehetett.
Na, ne a negatív dolgok.
TiédetNemGyula! :D
Szóval, rám számíthattál, most is, ezután is. Ez nem egy búcsúlevél! (xd) Ne haragudj, ha valamivel megbántottalak, ha sokszor csesztettelek azzal, hogy tanulj, tudom, nem az anyád vagyok, és azért se haragudj, amiért néha nem foglalkoztam veled. Beismerem, volt ilyen. De nem direkt.
Sokat köszönhetek neked, mert mellettem álltál mindig! ♥ Imádlak!
April: Hát, mindent elfelejtettem, amit akartam írni. (XD)
Már ötödik óta te voltál a legjobb barátnőm, de mindig volt valami. Veszekedtünk, egyszer nagyon durván, emlékszel. De ez akkor sem változott meg.
Isten valószínűleg azért nem teremtett minket testvéreknek, mert tudta, hogy a szüleink nem bírnának velünk! ♥
Nagyon sok mindenben hasonlítunk, már-már egyformák vagyunk.
Tudod, mi az, amit nagyon szeretek benned? Hogy őszinte vagy, és ha valami nem úgy van, ahogy én gondolom, akkor megmondod! Kiábrándítasz, ha kell, de nem hagyod, hogy hiú ábrándokat kergessek. És ezt köszönöm! Hálás vagyok érte! (Ha nem tudod, konkrétan mire is célzok, akkor M! :D)
Tudom, hogy néha idegesítő vagyok... Vagy nem? (xD)
Vagy megtömlek édességgel, amikor nálunk vagy, vagy túlkombinálok dolgokat, értetlenkedem, de senki sem tökéletes. :)
Viszont egyvalami miatt piszkosul "utállak": MERT NAGYON MEGSZERETTEM A(Z) ONE DIRECTIONT! (:DDDDD)
Miattad van, de nem bánom. Csak egy kicsit. xD
Na, nem akarok órákig csöpögni.
Szeretlek! ♥
Hirtelen nem is tudom, miről írjak még.
Szerintem nagyjából elég ennyi.
Ez az első olyan eset, hogy nincs semmilyen kívánságom Karácsonyra, vagy bármi másra, én egyedül csak felvételt akarok nyerni a gimibe, csalódni akarok, hogy utána felállhassak, küzdeni akarok, hogy izgalmas legyen az élet, haragudni, és megbocsátani, és boldog lenni! :)
Boldog Karácsonyt előre mindenkinek! ♥
