Sziasztok!
Furcsa (vagyis nem az), mert boldog vagyok.
És van sok-sok mesélnivalóm!!! Juppí! :D
Először is...
Február megérkezett. <3
Ennek értelmében szerelmi színekbe öltöztettem a blogot (mondjuk, pirosat pont nem látok).
Nekem kivételesen nagyon tetszik! Sokkal jobban, mint az előző. :)
Na, szóval...
Egy hete, szombaton este belázasodtam, a gyomrom csikart, aztán négy napig ment a hasam. Csütörtökig nem mehettem suliba, az ügyeletet is ki kellett hívni, olyan magas volt a lázam. Persze, elkaptam egy vírust a kórházban. Érdekes, hogy egyik pillanatról a másikra jött ki rajtam. Ötkor még semmi bajom nem volt, fél hatkor meg már lázasan feküdtem az ágyon, anyának se mertem szólni először.
De amikor már nagyon rosszul éreztem magam, muszáj volt. Még szerdán is eléggé ramaty állapotban voltam, pedig már nagyon menni akartam suliba, hiszen így is elég sokat hiányoztam a kórház miatt.
Csütörtökön végül bementem, elmúlt a betegség is, minden oké volt. :)
A barátaim nagyon örültek nekem, ami persze fordítva is igaz. :)
A suli is nagyon hiányzott, de egy-két óra múlva olyan volt, mintha el se mentem volna.
Néhány hete elkezdtem gondolkozni. Min? Hát, azon, hogy milyen lehet mentősnek lenni? Csak úgy, általában, nekik milyen, mit csinálnak. Aztán beleképzeltem magam a dologba. És hirtelen elkezdett nagyon érdekelni. Folyton a honlapot olvastam, keresgéltem, elég sokszor forogtak a gondolataim ekörül. Hogy milyen tiszteletreméltó, amit tesznek az emberért. És még csak azt sem lehet mondani, hogy ezért sok pénzt kapnak. De ha így is lenne, szerintem az sem számítana. Mert ezt csak szívvel-lélekkel lehet csinálni.
Szóval egyre jobban nőtt a késztetés: én is mentős szeretnék lenni.
Ezt senkinek nem mondtam el egy ideig. Azt hittem, majd elmúlik, ez csak egy újabb szeszély. De teltek-múltak a napok, hetek, és nemhogy elmúlt, hanem növekedett.
Tegnap megkérdeztem az osztályfőnökömet, hogy a közösségi szolgálatot lehet-e végezni a mentőszolgálatnál. Hát, eléggé meglepődött, de örült neki.
Hétfőn együtt hívjuk fel a városi mentőszolgálatot. :)
És ez még nem minden!
Tegnap volt a sulimban továbbtanulási börze, vagyis egyetemek jöttek el előadást tartani. Nézegettem a listát, és megakadt a szemem ezen: orvos, mentőtiszt. Egy mentőtiszt is jön??? A pulzusom az egekbe szökött az örömtől. A nő a suliban, aki ezeket a közösségi szolgálatos dolgokat intézi megkeresett, hogy a mentőtiszt már tud rólam, és mindjárt be is mutatja nekem. Hát, én azt hittem, odacsinálok. És tényleg bemutatott, majd beszélgettünk.
Azt mondta, lány is lehet mentős. De csak mentőtiszt vagy mentőorvosként. Elmondott sok mindent, én pedig iszonyúan örültem, az előadására is beültem.
Elhatároztam, hogy mentőorvos leszek.
Igen, eléggé sokkoló a dolog, mindenki meghökkent, mert nem bírom a vért és a tűt.
De elgondolkoztam, mert decemberben rosszul lett két osztálytársam is (nem egyszerre), és tudtam nekik segíteni! Úgy, hogy kizártam mindent. És lehet, hogy ez sikerülne akkor is, ha pl. egy balesethez kéne kimenni. Mert lehet, hogy nem a vérre gondolnék, hanem arra, hogy meg kell menteni az életét.
Este kiderült, hogy papám is mentőorvos volt. Ráadásul a városban, ahol élt, a legelső! Hát, alig hittem el.
Tök fura, hogy én még ezt nem is tudtam, mégis ezt tűztem ki álmomnak. Talán nem a véletlen műve, bár amúgy sem hiszek a véletlenekben.
Már régóta imádkoztam Istenhez, hogy mutassa meg az utamat, és most nagyon boldog vagyok, amiért megtette. :)
Ja, és az orvosi. Hát, csak jókat mondtak róla, azon kívül, hogy nagyon nehéz. Úgy érzem, hogy én bírni fogom/bírnám. Mert korántsem olyan durva, mint ahogy én azt gondoltam. Mármint, nincs mindennap hullaboncolás, meg ilyenek.
Plusz azt mondták, hogy igen, sok olyan van, aki elájul az első boncolásnál, meg fél a vértől, de ez csak az elején van, utána mindenkinél, egytől egyig megszűnik! Kivétel nélkül, mindenki megszokja, megedződik, "immunis" lesz rá.
Ez megnyugtató! :)
Már csak a közösségi szolgálat miatt izgulok. Megteszek mindent, hogy mehessek! :) Annak meg csak örülnek, hogy van valaki, aki szeretne náluk lenni egy "kicsit". Jó, hát nem mindjárt a mentőzésre gondoltam, egyértelmű, hülyének is néznének, de az állomáson is biztos lehet csinálni valamit. Vagy csak én vagyok naiv. Majd kiderül. :)
_________
Na, lassacskán befejezem, még azon gondolkozom, hogy a zenéket lecseréljem-e.
Mert van pár új, amiket szeretek, de ezek is a kedvenceim, szóval egyelőre nem tudom. :D Nagy dilemma, mi?
Tegnap rockkoncert volt a suliban, és a SOAD híííres Toxicityje is lement. Hát, jó sok örömöm volt a tegnapban, tényleg egy nagyon jó nap volt! :)
<3333
Boldog februárt! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése