Hála az égnek, lassan vége a télnek. Egyre jobban várom már a tavaszt, a jó időt, a bőrdzsekis időszakot, sőt, amikor már csak egy póló is elég.
Azért köszönök el most a téltől, mert jövőhétvégén egész biztos, hogy nem tudok írni, nem leszek itthon. Úgyhogy ideje most köszönteni a márciust. :D
______________
El se hiszem, hogy már csak egy hét van a télből. Képletesen persze, de akkor is. Vége! VÉGE!!!!
Alig várom már a jó időt, de tényleg. Jó, hát elég soká lesz még 20 fok felett a hőmérséklet, de egyszer eljön az is. És akkor nagyon-nagyon boldog leszek. :D
Elég jó hetem volt, leszámítva, hogy elég sokat kellett tanulni (mint mindig), mert minden tanár dolgozatot íratott. Most kaptak észbe, hogy hoppá, már második félév van, kéne jegyeket szerezni. Na, meg persze szívatni a diákokat. :) #tanulószemszög
Javítottam egy-két tantárgyból, pl. matekból, aminek azért örülök, de nemsoká újabb doga, szóval nem lehetek nyugodt sokáig. Mindegy.
Egyébként jövőhéten azért nem lesz majd időm írni, mert pénteken osztályos-programra megyünk, az ofőnk meglepett minket. :D Szombaton meg szülinapi bulira megyek. :) Úgyhogy csütörtökön kell majd felkészülnöm a következő hétre. Ilyenkor örülök, hogy nem használtam még el a mentességet töriből (egyszer lehet egy félévben kérni mentességet röpinél vagy felelésnél), mert ha doga lesz, legalább így következmény nélkül halaszthatom el a tanulást. Nem tudok mást tenni. :D Az első féléveset november végén használtam el, amikor külföldön voltunk a sulival, és vasárnap este tizenegykor értem haza, másnap meg orbitális felelést tartott a tanár... I'm unlucky, de megúsztam. :D
Hello March, hello SPRING! <3 <3
A designet nem cserélem le, egyrészt, mert ezt nagyon szeretem, másrészt mert még van idő márciusig. Két hét múlva tavaszba burkolózik a blog. :)
Most csak ilyen röviddel jöttem, mert elég fáradt vagyok, egész nap tanultam, és holnap is elég hosszú napom lesz, úgyhogy megyek is.
Egyébként most annyira nem vagyok elkeseredve a hétfő miatt, ugyanis a katasztrófa péntek után már csak jobb lehet. (Igen, a négy doga...) Áh, holnap csak fizika dolgozat első órában. Sebaj. :)
Tegnap egész nap lustultam, közelébe se mentem a tankönyveknek (ez nálam elég ritkán fordul elő sajnos), de ma bepótoltam mindent, majdnem öt órán keresztül tanultam. Most gondoljatok bele, milyen amikor szombaton és vasárnap is ezt csinálom. :D
Neeem, amúgy ha szombaton tanulok, akkor vasárnap már nem szokott ennyi ideig tartani, max. 2 óra. Rosszabb esetben 3.
Ha jobban belegondolok, egész jó hetem lesz. Igen, elég sok mindenből írunk, de pozitív vagyok, hiszen én tényleg mindig készülök, kizárt, hogy valami olyan meglepetés érjen, aminek tragikus vége van (mondjuk, egy karó egy olyan tantárgyból, amit szeretek). Szóval most nem "pánikolok". Néha szoktam. :(
Nagyon izgulok a mentős dolog miatt, még mindig nem jeleztek vissza (három oldalról is kaptak kérelmet xd), de remélem, hamarosan vissza fognak. Én lennék a legboldogabb ember a földön, ha sikerülne!
Emlékszem, a Neon Junglenak volt/van egy száma, méghozzá a Trouble. Na, attól falra tudnék mászni a mai napig is, de ez tetszik. :D
Asszem megyek, még "ezer" dolgom van, és megpróbálom feldolgozni, hogy megint vége a hétvégének. :)
Tegnap este kiraktam a Valentin-napról szóló bejegyzésemet (megint kint van), de előbb, amikor beléptem, csak vázlatként volt elmentve. Nem értem, hogy mi történhetett, de azért ez fura... Még meg is néztem, el is olvastam, és biztosan közzétettem, nézegettem is, hogy van-e benne hiba. WEIRD!
Örömmel jöttem rá, hogy már csak másfél óra van Valentin-napból. A Facebook natürlich (természetesen) négyféle csoportból állt egész nap.
1. Akik szerelmesek, és ezt ki is nyilvánítják ország-világ előtt, egy közös képpel, a szerelmüktől kapott virággal (amit szintén lefotóztak) vagy csokival.
2. Akik szidják a Valentin-napot, és a szerelmeseket. Meg a szerelmet. :)
3. Akik azt állítják, hogy őket nem érdekli a Valentin-nap. (Na, persze.)
4. És akik szerint az egész Valentin-nap egy biiig hülyeség, és képeket posztolnak arról, hogy fagyiznak-csokiznak, meg a tévé előtt ülnek, pizsamában. Ja, és a képeken nem ők vannak.
Na, meg a bónusz, akik boldog Valentin-napot kívánnak az ismerőseiknek. Mintha Karácsony lenne. Szerintem ez nem ünnep.
Szerintem fontosabb, hogy ma van az epilepsziások világnapja. Na, mindegy. Ezt rajtam kívül alig tudja valaki. :D
Olyan negatív hangulatú lett a bejegyzésem. :( Pedig nem szidom a Valentin-napot, mert szép, meg minden. :) Csak fáradt vagyok.
______
JACE <3
/ez a hátterem a telómon:D/
Ma négy dogát is írtunk.
Matek, kémia, föci, német.
Szerencsére mindegyik jól sikerült, úgyhogy annyira nem aggódom, de hát tegnap szó szerint PARÁZTAM, mert féltem a sok dogától. Végül túl lettem rajtam gyorsan. :))
Na, szerintem már ennyi, és akkor holnap írok hosszan, de már hulla fáradt vagyok.
Viszont tök gyorsan eltelt ez a hét, jó, mondjuk sok minden is történt, úgyhogy ez nem meglepő. :D
Hétfőn örültem, hogy végre teljes héten mehetek suliba, elejétől a végéig. Persze hétfővel sosem leszünk barátok, de azért most egy fokkal elviselhetőbb volt, mint szokott. Este, a matektanár nem bírta velem megértetni a kémiát (mindhárom reál tantárgyban szokott segíteni, akihez járok), egy csomó ideig ott voltam, és nem sikerült felfognom. Erre kedden meg se írtam a pót dogát. Egy picit ideges voltam, de hát ez van, így jártam. Kedden végre mentem kézire is (novemberben voltam utoljára!!!!! persze igazoltan, ha nem igazoltan hagytam volna ki, már intőm is lenne:/), és a hétfői tesi miatt (fekvőtámasz-felmérés, távolugrás) tök béna voltam, mert annyira fájt mindenem.
Szerdán csak fokozódott, mert fél órán keresztül lépcsőztünk tesin, nagyon durva gyakorlatokkal, aztán nekem még fel kellett mérni a 80 felülést és 100 homorítást. Meghaltam, de legalább ötöst kaptam.
Megírtam a matek tzt is, no comment. :(
Csütörtökön tesin szintén lépcsőzés, de már jobban ment, mint szerdán.
Volt szülői is, és végreeeeeeee felhívtuk a mentőállomást is. Anya még személyesen is bement, amivel jól meglepett. Elvileg mehetek hozzájuk, de majd hétfőn vissza kell hívni, akivel beszélt, mert csak akkor tud biztosat mondani. Ha mehetek, már jöv. pénteken rohanok is! Csak lehessen! :(
És tegnap végre megírtam a kémiát, ami 3/4 lett (kijavította), úgyhogy a tanárom tanácsára kivettem egy könyvet, amiben feladatok vannak, és mostantól nagyon ráállok a kémiára, mert az orvosihoz ugye kell. Egy kémiás barátom is felajánlotta a segítségét. Szóval harcolok!!
Az esti farsangról nem tudok sok mindent írni (nem a sulimban volt, hanem az ex-iskolámban, pontosabban a műv. házban). Jól éreztem magam, de olyan furcsa volt már...
____
Fura, hogy leírtam az egész hetet, sosem szoktam. :D De most ehhez támadt kedvem.
Ééééés
jövőhéten Valentin-nap. Engem pedig nem érdekel. :) Nem is kell, minek, ha nincs barátom? :D
Imádom! <3
__________
Ma kilenckor keltem, ami elég durva, mert szombaton mindig délben szoktam felébredni. Na, nem baj, hosszabb a nap. :D
Ennek értelmében szerelmi színekbe öltöztettem a blogot (mondjuk, pirosat pont nem látok).
Nekem kivételesen nagyon tetszik! Sokkal jobban, mint az előző. :)
Na, szóval...
Egy hete, szombaton este belázasodtam, a gyomrom csikart, aztán négy napig ment a hasam. Csütörtökig nem mehettem suliba, az ügyeletet is ki kellett hívni, olyan magas volt a lázam. Persze, elkaptam egy vírust a kórházban. Érdekes, hogy egyik pillanatról a másikra jött ki rajtam. Ötkor még semmi bajom nem volt, fél hatkor meg már lázasan feküdtem az ágyon, anyának se mertem szólni először.
De amikor már nagyon rosszul éreztem magam, muszáj volt. Még szerdán is eléggé ramaty állapotban voltam, pedig már nagyon menni akartam suliba, hiszen így is elég sokat hiányoztam a kórház miatt.
Csütörtökön végül bementem, elmúlt a betegség is, minden oké volt. :)
A barátaim nagyon örültek nekem, ami persze fordítva is igaz. :)
A suli is nagyon hiányzott, de egy-két óra múlva olyan volt, mintha el se mentem volna.
(gyűjtöm a sálakat...xd)
Néhány hete elkezdtem gondolkozni. Min? Hát, azon, hogy milyen lehet mentősnek lenni? Csak úgy, általában, nekik milyen, mit csinálnak. Aztán beleképzeltem magam a dologba. És hirtelen elkezdett nagyon érdekelni. Folyton a honlapot olvastam, keresgéltem, elég sokszor forogtak a gondolataim ekörül. Hogy milyen tiszteletreméltó, amit tesznek az emberért. És még csak azt sem lehet mondani, hogy ezért sok pénzt kapnak. De ha így is lenne, szerintem az sem számítana. Mert ezt csak szívvel-lélekkel lehet csinálni.
Szóval egyre jobban nőtt a késztetés: én is mentős szeretnék lenni.
Ezt senkinek nem mondtam el egy ideig. Azt hittem, majd elmúlik, ez csak egy újabb szeszély. De teltek-múltak a napok, hetek, és nemhogy elmúlt, hanem növekedett.
Tegnap megkérdeztem az osztályfőnökömet, hogy a közösségi szolgálatot lehet-e végezni a mentőszolgálatnál. Hát, eléggé meglepődött, de örült neki.
Hétfőn együtt hívjuk fel a városi mentőszolgálatot. :)
És ez még nem minden!
Tegnap volt a sulimban továbbtanulási börze, vagyis egyetemek jöttek el előadást tartani. Nézegettem a listát, és megakadt a szemem ezen: orvos, mentőtiszt. Egy mentőtiszt is jön??? A pulzusom az egekbe szökött az örömtől. A nő a suliban, aki ezeket a közösségi szolgálatos dolgokat intézi megkeresett, hogy a mentőtiszt már tud rólam, és mindjárt be is mutatja nekem. Hát, én azt hittem, odacsinálok. És tényleg bemutatott, majd beszélgettünk.
Azt mondta, lány is lehet mentős. De csak mentőtiszt vagy mentőorvosként. Elmondott sok mindent, én pedig iszonyúan örültem, az előadására is beültem.
Elhatároztam, hogy mentőorvos leszek.
Igen, eléggé sokkoló a dolog, mindenki meghökkent, mert nem bírom a vért és a tűt.
De elgondolkoztam, mert decemberben rosszul lett két osztálytársam is (nem egyszerre), és tudtam nekik segíteni! Úgy, hogy kizártam mindent. És lehet, hogy ez sikerülne akkor is, ha pl. egy balesethez kéne kimenni. Mert lehet, hogy nem a vérre gondolnék, hanem arra, hogy meg kell menteni az életét.
Este kiderült, hogy papám is mentőorvos volt. Ráadásul a városban, ahol élt, a legelső! Hát, alig hittem el.
Tök fura, hogy én még ezt nem is tudtam, mégis ezt tűztem ki álmomnak. Talán nem a véletlen műve, bár amúgy sem hiszek a véletlenekben.
Már régóta imádkoztam Istenhez, hogy mutassa meg az utamat, és most nagyon boldog vagyok, amiért megtette. :)
Ja, és az orvosi. Hát, csak jókat mondtak róla, azon kívül, hogy nagyon nehéz. Úgy érzem, hogy én bírni fogom/bírnám. Mert korántsem olyan durva, mint ahogy én azt gondoltam. Mármint, nincs mindennap hullaboncolás, meg ilyenek.
Plusz azt mondták, hogy igen, sok olyan van, aki elájul az első boncolásnál, meg fél a vértől, de ez csak az elején van, utána mindenkinél, egytől egyig megszűnik! Kivétel nélkül, mindenki megszokja, megedződik, "immunis" lesz rá.
Ez megnyugtató! :)
Már csak a közösségi szolgálat miatt izgulok. Megteszek mindent, hogy mehessek! :) Annak meg csak örülnek, hogy van valaki, aki szeretne náluk lenni egy "kicsit". Jó, hát nem mindjárt a mentőzésre gondoltam, egyértelmű, hülyének is néznének, de az állomáson is biztos lehet csinálni valamit. Vagy csak én vagyok naiv. Majd kiderül. :)
_________
Na, lassacskán befejezem, még azon gondolkozom, hogy a zenéket lecseréljem-e.
Mert van pár új, amiket szeretek, de ezek is a kedvenceim, szóval egyelőre nem tudom. :D Nagy dilemma, mi?
Tegnap rockkoncert volt a suliban, és a SOAD híííres Toxicityje is lement. Hát, jó sok örömöm volt a tegnapban, tényleg egy nagyon jó nap volt! :)
