We ♥ banana!

Vallomás kihívás - 24. nap

Valami, amiről senki nem várta, hogy szeretni fogod.

Kézilabda. 

És tessék, most egyenesen remegek érte. 

De tényleg...

Ma sem volt, és totál elvonási tüneteim vannak.

:)

Vallomás kihívás - 25. nap 

Egy tárgy, amit kincsként őrzöl.

A kisgyermekkori takaróm, mai napig azzal alszom.

Idősebb nálam!

<3

_____________________________________________________

BLAAA! 

:DD

Hát, ez a mai nap...

Le vagyok fáradva. xd

Irodalommal kezdtünk, ahol kész káosz volt. A termet, ahol eredetileg lettünk volna, "színházzá" alakították át, így máshova kellett mennünk.

Csomóan nem tanulták meg a verset. És aki elmondta, azt mind zavarták, hogy véletlenül se tudja normálisan elmondani. Mivel kerültem először sorra, sikerült. xd

De Sz', az egyik srác, kábé tízszer ugrott neki, de B' mindig megakadályozta valahogy. Kedves. :S

Tesin az igazgató helyettesítette a tesitanárnőt.

Kéziztünk.

Dobtam három gólt, B'nek, aki nagyon jó kapus. Magamon is meglepődtem. xd 

Angolon L' megint mellém ült, úgyhogy:

APRIL LAUDER, SOHA TÖBBET NE MENJ EL HÉTFŐN! SOHAAA! :D

Kikészítettek. Nem hagytak békén. 

Banáán! Állandóan ezzel nyaggattak, Sz' is, L' is... 

És a tanár mindig énrám szólt. Huh...

Bioszon és föcin a föci -és töritanárral voltunk. Bioszon a felvételiről beszélgettünk.

Engem is kérdezett, és győzködött, hogy jó lesz nekem az E' is. (amit másodiknak jelöltem meg), ugyanazt tanulom majd, ugyanannyi lehetőségem lesz, az is egy nagyon erős iskola...

Előbb küldjék már ki az értesítőt!

Addig is, könyörgöm mindenkinek, hagyjatok békén! :(

Az a baj, hogy vannak, akik mondogatják: úgyis felvesznek. De azok nem tudják milyen érzés minden reggel úgy felkelni, hogy tudod: nem sok esélyed van. Hogy egész nap ezen rágódsz, hogy másra nem tudsz gondolni...

Na, de ne is forszírozzuk tovább. 

Éneken pedig Sz' rajzolgatott a kabátomra, meg hülyeségeket beszélt, aztán hirtelen megszédültem. De annyira, hogy... kifejezhetetlen. Szóltam a tanárnak is, de nem vette komolyan, azt hitte, csak szimulálok. Hát persze... Mondjuk érthető.

De tényleg nagyon rossz volt. :O

Amikor kicsöngettek, fél percen keresztül álltam fel, végül sikerült, de kint úgy kellett megtartani, majdnem összeestem. Nem tudom, mi ütött belém. Lehet, hogy azért, mert nem ettem... Valószínű. 

Elmaradt a kézi. 

Könyörögtem a tanárnak, hogy legyen, az igazgatóhoz is mentünk(ő is kézilabdázott régen, sőt anyukámmal volt egy csapatban), az osztályfőnökhöz is(aki abszolút nem ért ehhez.xd), de semmi...

Majd' megőrültem itthon, annyira menni akartam.

Tiszta függő vagyok, komolyan mondom.

Kézilabda nélkül nem létezem.

Ahogy az írás nélkül sem. Már két dolog, ami nélkül nem tudok élni. 

Már csak a holnapot kell kibírni, és easter holidaaaay! <3

Szerdán fordított nap, nagyon várom! :)

Szóval

SZERETJÜK A BANÁNT! 

(ez jeligévé vált mostanában.xd)

:DD