Összetörve.

Egyszer komolyan mondom, összeesek és azt fogom mondani hogy: Elég volt! Kész vagyok! Tudom hogy egyszer úgyis meg fog történni és akkor vihetnek a diliházba. Nos, sok ok van amiért jogom van ezt gondolni:

• az apám nem foglalkozik velem, elhanyagol, rám se hederít, egyszerse, SOHA fel nem hívna
• nincs egy normális barátom, aki elfogadna,tisztelné az érzéseimet, egy icipicit is megbecsülne, és nem rombolna hanem építene
• még van vagy húszmilliárd ok, cska nincs kedvem leírni jó??

Annyira padlón vagyok, hogy az elmondhatatlan. Soha nincs jókedvem, állandóan sírni tudnék. Van amikor már a falnak megyek, üvöltök, rugdosok, mert már annyira kivagyok. Már előbb is sírtam, de abbahagytam. Nem tudom mikor fogok már kilábalni ebből az egészből, de azt hiszem hogy még egy darabig biztos nem. Remélem egyszer fel kaparom magam a földről, mert egyszer tényleg tönkremegyek!!!!