Tegnap amikor nézem nyugisan a tévét, egyszer csak azt veszem észre hogy valaki kiabál. Kinézek az ablakon mamám az kiterülve a földön. Úristen! Megyek ki tényleg mamám az. Kiderült hogy amikor jött le arról a dombról ahol a virágok vannak, megcsúszott a lába elkezdett futni és nem bírt megállni. Én azt se tudtam mitcsináljak, de anyukám és még egy csomó mindenki már ott volt Hévízinél. ( minden unokája így hívja) Nagyon fájlalta mindenét, de főleg a jobb karját, és a könyökét. Azt gondoltuk hogy nincs eltörve, és csak megütötte egy kissé. Másnak reggel már nagyon rosszul volt. Fájt a feje, hányingere volt és a jobb karja iszonyatosan fájt. Anyu kihívta a melóhelyéről a mentőt, és mivel Pestről jött elég sok idő volt mire ideért. Nekem mennem kellet suliba, és csak imádkoztam hogy ne legyen semmi baj. Amikor hazajöttem felhívtam anyut és azt mondta hogy el van törve a könyöke. Akkor azt mondta már ma jönnek haza, haza hozza őket Csaba ( anyu öccse, Hévízi fia ) Anyu egyszer csak felhívott hogy Hévízi nem jön haza, mert meg kell műteni. Beparáztam. Amikor hazajöttek rohantam ki hogy mi van? Anyu azt mondta azért kell megműteni mert a könyökéből letört egy csontdarab, és az valahova felcsúszott. Aztán Anyu kétszer is betelefonált. Először kiderült hogy még ma este megműtik. Másodszor pedig hogy nemrég tolták be a műtőbe, de befulladt, és kardiológust kell hozzá hívni. De az csak vasárnap tud menni, úgyhogy addig fix hogy nem műthetik meg. Egy darabig még bent lesz a kórházban, az tuti. Úgyhogy minden munka ránk hárul ( nem mintha eddig mindent Hévízi csinált volna) – csak most a temetőbe nekünk kell menni, reggel el kell mennem a kenyérért és stb. Holnap megyünk be látogatni, aztán amjd eldől mi lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése