Sweet 16

OMG

SWEET 16

I'm bored

Nagyon gáz, de én már most unatkozom. Jó, mondjuk ez nem csoda, hiszen semmit sem csinálok egész nap. Pedig próbálkozom. Takarítottam, pakolásztam, olvastam, írtam, sorozatot-filmet néztem, tv-zni is próbáltam (a Glee-n meg a Motoros mentősökön kívül semmi értelmeset nem találtam), de ez elég kevésnek bizonyult. Örülök, hogy legalább pihenhetek, de azért mégis csak jobban szeretem, ha pörög az élet. Na, nem baj, ez még csak a kezdet. Meg hát... Szeptemberben úgyis visszasírom majd ezeket a napokat. :D

igyekszem:DD

Hú, amúgy valamelyik nap megnéztem a Futótüzet (Éhezők Viadala), és ooomg, nagyon tetszett!

A könyvet még valamikor februárban kaptam kölcsönbe, de csak most volt időm elolvasni... Vagyis még mielőtt mentünk Németországba, kb. 3 nap alatt kivégeztem, annyira tetszett. A harmadikat is elkezdtem, de azzal valahogy most nem akarok haladni, nem tudom, miért. :S Pedig legalább nem unatkoznék... Na, mindegy, majd ma (tegnap is ezt mondtam...). 

A film tényleg nagyon jó! Csak ugye tudtam, hogy mi fog történni, de nem baj, így is nagyon tetszett. Bár mivel éjjel néztem, kicsit féltem utána elaludni, engem tökre megijeszt Rue (magyar fordításban Ruta) füttye, amit mindig beraknak a film végére, meg az elejére. Ráadásul miután kikapcsoltam, és már nagyjából fél álomban voltam, elkezdett szakadni az eső, ami még önmagában nem baj, csak hát nem értettem, hogy honnan a fenéből jön ilyen gyorsan. Aztán hatalmasakat dörgött/villámlott. Így már világos volt. :D Úgyhogy eléggé be voltam rezelve.

Már csak két naaaaaaaaaap a szülinapomig! El se hiszem, mindjárt 16 éves leszek. És 12 évesen kezdtem el ezt a blogot. Durva. :D

Szombaton évzáró is, úgyhogy duplán jó lesz a nap. Igen, először nem örültem, hogy pont a szülinapomon van az évzáró, de végül is, szeretem a sulimat, és találkozhatok a barátaimmal, úgyhogy minden meglesz, ami egy szülinapra kell. :) 

Jó érzés, hogy mostantól gyakrabban írhatok (suliidőben erre nincs időm...). 

Na, megyek tovább unatkozni. :D 

Meg talán olvasom a Kiválasztottat. :)

Some days life feels perfect*

OMG, nyár van! 

Késtem egy napot, deee most már itt vagyok. 

Tele rengeteg élménnyel, magam mögött hagyva egy csodálatos (nem mindig) és izgalmas tanévet. 

Komolyan, el se hiszem, hogy vége...

Nem is tudom, hol kezdjem, annyi minden történt velem, mióta nem írtam. 

Megpróbálom összeszedni a gondolataimat. 

2013-2014

kilencedik

Tavaly nyáron iszonyúan izgultam, hogy mi vár majd rám a gimiben, nem igazán tudtam, hogy mire számítsak. Egy kicsit féltem, de ha jól visszagondolok, jó értelemben izgultam, alig vártam, hogy tiszta lappal indulhassak, egy teljesen új iskolában, új emberekkel, új környezettel. Tulajdonképpen minden megváltozott az életemben. 

Nem volt könnyű megszokni a sulit, mert rengeteg a követelmény, és persze mindezt már az első héten ránk zúdították. Meg ott van a nagyon korán kelés, a buszozás, egyebek. De végül sikerült megbarátkoznom vele, még akkor is, ha néha elég nagy nehézségekbe ütköztem. Mert elég sokszor fordult elő... Viszont mindig túléltem, akkor is, ha azt gondoltam, hogy nem fogom. Khm, matek. :D

Rengeteg embert ismertem meg. Köztük a barátaimat, akiknek nagyon sok mindent köszönhetek, az osztálytársaimat is imádom, más osztályokból való emberekkel is összebarátkoztam, az ofőmmel nagyon jó a kapcsolatom, nagyon szeretem, egy szóval imádom a sulimat. 

Ráadásul fenn maradt két nagyon értékes kapcsolatom az ált. suliból, aminek nagyon-nagyon örülök! 

A kézilabda is jól ment, az őrült tesitanárom (egyébként jó fej) formába hozott (nagyon durva órák voltak, de tényleg...). Jó, hát a 2000 méter után ájultan terültem el a földön (nem túlzok), de megérte. Remélem jövőre azért nem kell megint átélnem. Remélem... 

Az angolom is tök sokat fejlődött, és nagyooon szeretem az angolt. :D

És a német... Amilyen könnyűnek indult. Igaz, hogy ez az egyetlen tantárgy, amiből dicséretes leszek, de azért elég sokat szenvedtem vele. Április-május környékén nagyon elkezdtem utálni, már annyira hülyeségnek tartottam (persze nem az), de most, hogy kint voltam Németországban, megjött hozzá a kedvem! Úgyhogy nyáron ráfekszem a dologra. 

A DÖK elnökég tagsági dolognak (ezt most nagyon értelmesen kifejeztem) is örülök, mert így egy csomó mindenben részt vehettem, szerintem az összes sulis programon ott voltam... Durva.

A tanév része volt a bérmálásra való felkészülés, ami sikeresen lezajlott, jó volt. :) 

Ééés ebben az évben kezdett érdekelni a mentő világa, voltam elsősegély versenyeken, összeismerkedtem egy mentőtiszttel, akivel majd jövő héten találkozom, és mentőállomást is látogatok, hú, már nagyon várom. 

Ez eléggé meghatározta a mindennapjaimat, nagyon komolyan foglalkoztatott/foglalkoztat ez a téma. Ja, és persze a tűzoltóság/rendőrség is a favoritom. :D Érdekes... 

Ja, meg voltam rendőrségi bemutatón múlt hét előtt, az is nagyon király volt! 

A bizim egész jó lett, de jövőre lesz mit javítanom rajta... 

Szóval összességében egy nagyon jó évet hagyok hátra, tényleg nagyon jó volt! :)

Németország

Ez elég hosszú történet, de ha már így is ódákat zengek, leírom. 

Kiderült, hogy Lengyelországba nem megyünk idén (nem jelentkeztek túl sokan, és igazából én se mentem volna, különböző okokból...). Pár napra rá az ofőm szólt, hogy felszabadult két hely a németországi útra. Fogalmam sincs, miért, de rögtön éreztem, hogy nekem mennem kell. Hirtelen döntés volt. (Igazából ha a bérmálásra nem gyűlik össze egy kis pénz, nem mentem volna, de ez így pont jól alakult.) És igen, a hirtelen döntésekből születnek a legjobb dolgok. Izgatottan vártam, az osztálytársaim, akik szintén jöttek, nagyon örültek, hogy csatlakoztam, de necces volt, mivel az utolsó pillanatban. 

Kicsit féltem, hogy majd mi lesz, de annyiranagyonkellemesencsalódtam. 

Egyszerűen imádtam. HIHETETLENÜL JÓ VOLT EZ A 7 NAP!!

Csak az utat bírtam nehezen, 14 óra busszal... Bah. 

Részletesen nem fejtem ki, úgyse érdekel senkit (engem se érdekelne kívülállóként), lényeg, hogy az osztálytársaimat (persze nem mindenki volt ott, 13-an voltunk) sokkal jobban megismertem, szorosabb lett a kapcsolatunk, az ofőmmel is, és a németek, akik ugye ott voltak... Imádom őket! Sírtam is, amikor eljöttünk. :( 

Németül egy csomó mindent tanultam, mondjuk, az tény, hogy semmit nem lehetett érteni a beszédükből, főleg, hogy egy éve tanulok németül. :D De nem baj. :)

Életem egyik legjobb döntése volt, hogy elmentem! <3

(ja, és durva, hogy péntek tizenharmadikán mentünk, és az osztályból 13-man, és volt még egy 13-mas valami, nem emlékszem:D)

Nyári tervek

Igazából ez az út volt a legnagyobb, ami a nyáron lesz. 

Ezt a nyarat arra fogom fordítani, hogy jobb legyen a nyelvtudásom, meg pihenni is szeretnék, mert elég húzós volt az az év. Szeretnék felkészülni a tizedikre, ugyanis muszáj javítanom pár tantárgyból. De persze nem fog elmenni erre az egész nyár, csak szeretnék foglalkozni ezekkel is. Majd apuval is "nyaralunk", a szokásos strandolás, barátokkal lógás, nyelvi tábor, ilyenek. :) 

A nyár nagyon szuperül indult, szóval ennél már csak jobb lehet. Bár nehéz lesz überelni. 

__________________

Izgatott vagyok. 

Jó lesz ez a két hónap.

Érzem. 

Várom. 

Váááááááá. 

Lecseréltem a designet is, és szerintem júliusban nem is lesz új, mivel mindjárt vége a júniusnak, és hát nem lenne jó, ha ez csak 10 napig "élne". Úgyhogy a legközelebbi majd csak augusztusban jön. :) 

Gondoltam arra is, hogy csinálok egy történetes blogot, de ezen még agyalnom kell. :D

Ó, és a zenék is újak, így négy hónap után. :D Elég sok van, de még így sincs benne minden, mert március óta elég sok mindent hallgattam. 

Come and eat me, summer! :D

Nemsoká jelentkezem. 

*TobyMac - Speak Life 

(ez az első szám a "rádiómban")

Változott a terv!

Sziasztok! :)

A blog mégsem június 15-én nyit újra, hanem 22-én. Jövőhét pénteken (júni 13, pont péntek 13 :DDD) Németországba utazom egy hétre. Onnan pedig lehetetlen lenne írni. :D 

Úgyhogy június 22-én jövök! <3