A péntek volt életem legrosszabb napja. Azonban tegnap... életem legjobbja!
Péntek
Bementem első órára (matek), mert még volt időm. A mozit lemondta a barátnőm, pedig nagyon sokat készültem, meg hát ez a film nekem fontos lett volna... (Isten fia). Na mindegy, valahogy túlléptem rajta. Aztán mentem a szokásos műhelyre, hát, szörnyű volt (mármint maga a dolog jó volt), mert az évfolyamtársaim teljesen kiközösítettek, állandóan beszólogattak, és forgatták rám a szemüket. Egy idő után már kezdett idegesíteni, hogy akárhányszor szólaltam meg, mindig pofákat meg legyintéseket kaptam.
Háromszor eláztam a nap folyamán.
A buszmegállóban összetalálkoztam egy volt osztálytársammal, akinek most épp beszólogatós kedve volt, és mivel csak én voltam ott, engem talált meg... Oké, nem hagytam magam, csak elég fárasztó volt, és kezdett nagyon felmenni bennem a pumpa, mert a végén már olyanokat vágott a fejemhez, hogy köpni-nyelni nem bírtam.
10-es skálán 0. 0%
Szombat
Még péntek este hívtak, hogy számítanak rám az elsősegélyversenyen. Gyakorlatilag fogalmam sem volt, hogy mi lesz, mit kell csináljak, meg mi lesz. De nem baj, majd a helyszínen kapok eligazítást. Szuper.
Reggel még mindig esett az eső, én meg rosszkedvűen indultam el. Odaérve nem tudtam mit csinálni, de végül eltereltek egy másik suliból érkezett segítőkhöz. Az eső persze szakadt. Mi csináltunk a regisztrációt. Először nagyon nem éreztem jól magam (mármint nem fizikailag), mert 1) rossz kedvem volt, 2) nem ismertem senkit, 3) esett az eső.
De hol van itt életem legjobb napja?
Amennyire rosszul kezdődött, olyan jól végződött!
A megnyitón kiderült, hogy csapatvezető leszek, kaptam pólót és térképet. Az volt a feladatom, hogy a csapatomat vezessem-irányítsam állomásról-állomásra, így aztán premier plánból láthattam az egészet. Ez volt a célom. :D
Találtam magamnak egy szuper csapatot, akik kb. velem egyidősek, szóval azonnal megtaláltuk a közös hangot. Először kicsit megijedtem, mert nem ismerem azt a bazi nagy kertet, ahol voltunk, és ugyebár nekem kellett volna... De mivel egy állomásra két csapat ment, nagyon jól megoldottam, sőt, még egyedül is ment volna, nem lehetett eltéveszteni, az állomáson meg amúgy is mutatták, hogy merre van a következő.
A balesetek nagyon élethűen voltak megcsinálva (néha elhittem...), persze nekem nem lehetett semmit segíteni, csak álltam, és néztem. És nem voltam rosszul, egy percig se. Sőt, én vigyorogva álltam végig majdnem az összeset. :D
Elképesztően jó volt! Bár hülye voltam, mert a regisztrációs bódéban hagytam a táskám, és hét órán (addig jártuk az állomásokat) keresztül nem ittam, nem ettem, és végig ácsorogtam. Később lett is belőle probléma, de előtte még:
Isten eléggé "pofon vágott" tegnap, persze a szó legjobb értelmében. Eddig kételkedtem a mentő-hivatásomban. Fel akartam adni. Gyengének gondoltam magam, sőt, másik is annak hittek/hisznek. De tegnap Isten rávilágított arra, hogy nekem igenis ezt kell csinálnom. Tudom, 15 évesen nem lehetek benne ennyire biztos. De ez nem lehet véletlen. Kizárt, hogy ekkora elszántságot, megszállottságot stb. éreznék, ha a jövőben nem lenne hozzá valami közöm.
A matek pedig nem fog legyőzni! Én fogom legyőzni őt! ;)
Most már kicsit hülyén érzem magam, hogy kételkedtem, hiszen ez az, amit AKAROK! Mindennél jobban.
Jó, nem azt mondom, hogy mostantól semmit nem nézek meg, meg nem érdekel semmi, mert persze igen. Ettől függetlenül más érdeklődési köreim is vannak/lesznek. Nem fogok állandóan ezen kattogni, csak tudom, hogy ezért tanulok.
Ráadásul.
Amikor elkezdett nagyon hívni ez a dolog, elkezdtem rögtön mozgolódni. Ha ott fönt Ő nem akarná, hogy ezt csináljam, akkor valószínűleg nem mentem volna versenyekre, és nem mehetnék a mentőkhöz sem közösségi szolgálatra. Nem véletlenül jött ez a "szenvedély". Semmi sem történik véletlenül. :)
Tehát a tegnapi nap 10/10, 100%. :DD
(Ja, a problémát kihagytam: elájultam (vagy mi) az eredményhirdetésen, de legalább profin el lettem látva. :DD)
___
Hú, ez jó hosszú lett.
Na, mindegy, őszinte voltam, ez a lényeg.
És tényleg így érzem. :)
"Az álmoknak ára van, amit meg kell fizetni, előbb, vagy utóbb."
Na, most csak ennyit akartam, meg szerettem volna osztani ezt a tapasztalatot. :)
Csütörtökön jelentkezem, elég hosszú szünetünk lesz. :D
IMÁDOM! <3