TAG

1, Van háziállatod?
Egy kutyám. :)

2, Nevezz meg 3 dolgot ami fizikailag közel van hozzád!
Cseresznyés Labellom, a távirányító és az egér. xd 

3, Tudsz vezetni? Ha igen volt már ütközésed/baleseted?
Nem tudok. 

4, Ma hány órakor keltél fel?
Hétkor. 

5, Mikor zuhanyoztál utoljára?
Tavaly. xdd Nem, amúgy tegnap este. :D

6, Mi volt az utolsó film amit láttál?
Már megint egy amcsi tinifilm. Vagy legalábbis valami ilyen címe volt. xd 

7, Mi volt az utolsó sms-ed szövege?
" Németország, Mainheim, a buszról. *Egy kép a tájról*" Anyum küldte, éppen úton van Párizsba. Mázlista :( :D

8, Mi a csengőhangod?
Burns - Lies

9, Voltál már valaha külföldön?
Hát, öö, izé... Osztálykiránduláson pár percre átléptünk Szlovákiába. :$ xd Amúgy még soha. 

10, Szereted a sushit?
Életemben nem ettem még. 

11, Hol vásárolsz élelmiszert?
Hát, a közeli kisboltban. :D Anyukámék a bevásárlóközpontokban. 

12, Vettél valaha be gyógyszert, hogy elaludj?
Nem, szerencsére! :O 

13, Hány testvéred van?
Kettő. 

14, Asztali számítógéped van vagy laptop?
Asztali. De ballagásra lapira gyűjtök. :) 

15, Hány éves leszel a legközelebbi szülinapodon?
15. Haha, pont a 15. kérdéééééés:DD 

16, Viselsz kontaktlencsét vagy szemüveget?
Szemüveget. És bármilyen furcsa, én szeretem. :D 

17, Fested a hajad?
Nem. 

18, Mesélj valamit arról mit fogsz ma csinálni?
Fürödni, olvasni, aztán aludni. :D Nem péntek estéhez méltó, ugye? xd 

19, Mikor sírtál utoljára?
Szerdán. 

20, Mi a tökéletes pizza feltét?
Sonka, szalámi, sajt, ketchuuuuuup. De amúgy minden jöhet, ha ananász ne. xd

21, Sajtburger vagy hamburger?
Sajtburger. Evidens. :D

22, Maradtál már fenn egész éjszaka?
Persze. 

23, Milyen színű a szemed?
Zöldeskék. 
24, Érzed a különbséget a Pepsi és a Coca-Cola között?
Fogalmam sincs. Nem iszom kólát, csak különleges alkalmakkor. 

25, Milyen most az időjárás?
Most már kezd hűlni, de egyébként egész nap ISZONYAT MELEG volt! <333

Felvettek!

Először is, nagyon sajnálom, hogy ennyi ideig nem jelentkeztem! 

De most itt vagyok, szuper-szuper hírekkel!

Megcsináltam! 

Azt hiszem, az elejéről kezdeném. Rövidke visszaemlékezés. 

Az egész novemberben "pattant ki a fejemből".
Mivel nem szerettem volna olyan iskolába menni, ahova a többi osztálytársaim is mennek, egy teljesen különállót választottam. A közeli városban van, fél óra az út, mind busszal, mind vonattal. Iszonyat erős iskola, a matekot egyetemi szinten tanulják (ami nekem nagyon rossz, mert nem vagyok jó belőle:(). A nyílt napon feszengtem egy kicsit (hadd ne mondjam, miért:S). Hittem benne, hogy be tudok kerülni, hittem, hogy sikerülhet. Aztán eljött a központi ideje. Ott írtam. Az a rengeteg gyerek seperc alatt elbizonytalanított. De jól éreztem magam. Még ki sem derült a pontszámom (ami egyébként 59), az angoltanárom kijelentette: nem fognak felvenni. Aztán az osztályfőnök is ezt mondta, majd a töri/föci tanár is győzködött, hogy jó az, amit másodiknak jelöltem meg, végül az igazgató tette fel az i-re a pontot. Elérkezett a szóbelik időszaka. Az első tapasztalatot hála Istennek nem ott szereztem, hanem a második helyen (amit bejelöltem). Az nagyon rosszul sikerült. Másodjára mentem álmaim iskolájába. Itthon izgultam, de amikor beléptem, elmúlt. Mintha csak a második otthonomba léptem volna be, lenyugodtam, otthonosan éreztem magam, felszabadultam, éreztem, hogy ott a helyem. 50-ből 44 pontot értem el.
És az ideiglenes felvételi jegyzék. 

270 jelentkező. 30 hely (emelt angolra csak). Én.

100. helyen álltam.

Elkeseredtem. 

Beletörődtem, hogy a második suliba megyek. 

Április 23. 

Miután hazaértem, anyukám felhívott, hogy ne netezzek, hanem menjek ki, mindjárt hazaérnek, hoznak nekem valamit. Kibattyogtam. Már az autóban mosolyogtak. Anyukám kiszállt, és nevetve kezdett bele:
- Na, gyere ide, te ............. - os tanuló! Igen, .......... felvételt nyert a 2013-2014-es tanévre! 

És kifakadtam. Először elfehéredtem, utána elvörösödtem, majd minden érzelem végigfutott az arcomon (anyum mesélte). Üvöltöttem, zokogtam! Anya próbált nyugtatni, kevés sikerrel, már rohantam is át a legjobb barátnőmhöz. Össze-vissza ölelgettem, később a húgát is. Hívtam Kerit, szaladtam az osztályfőnökömhöz. (Ott lakik a legjobb barátnőmhöz közel. NAGYON közel! :D Egy utcában.) Ő behívott, leültetett, kaptam egy pohár vizet is, nehogy rosszul legyek. (xd) Az egyik néni is ott volt, neki is elmondtam. Ő nem örült, sőt... Mondta, hogy "kössem fel a gatyámat". -.-" Mindegy. 

Hívott az egyik barátnőm. Ő is nagyon örült neki, ami nagyon jól esett! Elindultam, felhívtam apukámat is, nagyon örült! (Tudom, hogy szóismétlés, de máshogy nem megy. xd) Akkor indultak legjobb barátnőmék edzésre, még megpuszilgattam, lenyomtam egy örömtáncot, anyukája nevetett rajtam, meg mondta, hogy ő szólt nekem (mondta -t kellett volna, de az már durva szóismétlés. xd), hogy fel fognak venni. Bízott benne. Mentem unokatesómékhoz. Ők egy utcával feljebb laknak, mint mi. Kiderült, hogy unokatesóm anyukája nézte meg először a honlapot, hívta anyukámat, aki nem hitte el, mert azt hitte, most visszakapja/visszakapjuk az április elsejei szívatást. Megnéztem, és tényleg ott vagyok! 

Szóval.

270 jelentkező. 30 hely. ÉS BENNE VAGYOK! 

FELVETTEK!

MEGCSINÁLTAM!

Viszont!

Ez isteni csoda. Isten nélkül nem sikerült volna! 

Később elmentünk shoppingolni, meg ünnepelni. És ennyi. 

Ja, és amikor futottam unokatesómékhoz, bekiabáltam pár ablakon, hogy felvettel. Nem vagyok normális. De nem érdekel. (xd) 

Elmondhatatlanul boldog vagyok! 

Jobb a valóság, mint az álom. Ez a boldogság, nem? 

El sem hiszem! 

Köszönöm azoknak, akik bíztak bennem! :) ♥

Na, elnézést a nagyon hosszú szövegért, de muszáj volt! :D 

Huh! 

Hiányoztál, Blogspot! ♥